Elhunyt Valter Béla. Már csak a személyes ismeretség okán is fájdalmas kimondani. De így nem mehet tovább ez az írás.
Mert Valter Brúnó halt meg. Brúnónak hívta őt az egész magyar vívó közösség, közelebbről, a kardozók meg, pláne. Szóval, elnézést, de a folytatásban Walter Brúnóról emlékezünk meg. Hogy miért lett Brúnó, azt nem tudom. Megkérdeztem Bódy Istvánt, a lentiekből kiderül, miért őt. Ő se tudta, lévén egy korosztállyal fiatalabb nála, de a sok szép, róla szóló gondolat mellett azt is elmondta: már akkor is Brúnó volt, amikor ő megismerte. Talán a medvés testalkata miatt. Maradjunk ennyiben.
A Honvéd versenyzője volt, valahol a válogatott kerettagság határán. Vélhetően megérezte, hogy ezt a határt az akkori, rettentően erős magyar kardmezőnyben nem tudja átlépni, és a TF elvégeztével edzősködni kezdett. Csakhogy, az akkori Honvédban olyan erős volt a kard szakág, hogy nem kapott főállást. És ekkor döntöttek úgy, valamikor a hetvenes évek közepén, hogy az ugyancsak honvédos Bódyval közösen átköltöznek az MTK-VM Csömöri úti vívótermébe.
Ahová a fantasztikus Szőcs Bertalan invitálta. Abban az időszakban, amikor Berci bácsi mellett a tőrt Solti Antal és Halla Péter, a párbajtőrt Udvarhelyi Gábor oktatta. Többek között. Ebbe a remek szakmai közegbe került akkor Brúnó, és a semmiből ketten felépítették az MTK kard szakágát, amelyben sorra kezdték nyeregetni a korosztályos országos bajnoki címeket. Elvégre nem akartak lemaradni a szúró fegyvernemektől. Brúnó mindig vidám és készséges volt, csak akkor lett mérges, ha tanítványait vélt, vagy valós sérelem érte. Akkoriban a Cápa, azaz Szabados Gábor volt a legeredményesebb tanítványa, aki junior világbajnoki szereplésig, és több, korosztályos magyar bajnoki címig jutott.
Aztán szétváltak útjaik Bódy Istvánnal és az MTK-val, az UTE volt a következő állomás, ahol a fia, Valter Dani volt Brúnó legtehetségesebb tanítványa. A folytatást, a részleteket nem ismerem pontosan, jött egy amerikai ajánlat, és az egész család a tengerentúlra költözött, valamikor a kilencvenes évek közepén. Ha jól emlékszem, St. Louis-ban dolgozott tovább. Azt viszont pontosan tudom, hogy 2001-ben, az utolsó New York-i, a legendás NYAC-ben rendezett Világkupára elautózott csak azért, hogy találkozzon a magyarokkal.
A távolság 1500 kilométer volt. Brúnót nem érdekelte. Jött, mert mindene volt a kardvívás, és találkozni akart a magyarokkal. Nagyon fájó, hogy mi többet nem találkozhatunk vele…
