Az első kérdésünk nagyon egyszerűen hangzott, mégis kíváncsiak voltunk arra, hogyan alszik egy bravúrbronz, és egy éjszakai visszaérkezés után egy 21 éves fiatal párbajtőröző hölgy.
“Semmi gond nem volt az alvással. Szerencsére az olimpiai falu konyhája nulla huszonnégyes, így vacsorázni is tudtam. Elaludtam könnyen, nem pörgött az agyam a történteken, talán azért, mert amit elterveztem, azt meg is tudtam csinálni. Viszont reggel hatkor már fent voltam, úgyhogy sokat nem pihentem, de mostantól erre is lesz időm…”
Ezt követően a közelmúltról beszélgettünk, mert volt miről… Muhari Eszter az amerikai Notre Dame egyetemen tanul. Méghozzá kiválóan. Ennek ellenére megszakította tanulmányait, és decemberben hazajött. Holott az akkori állás szerint Kun Anna állt jelentős előnnyel vele szemben a kvótás pozícióban. A hazatérés miértjéről így nyilatkozott honlapunknak.
“Abszolút határeset volt, hogy mit tegyek. Nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hozok, de valami belső hang azt súgta, nem szabad feladnom. Kint is sokat vívok, mégis voltak híresztelések, hogy ‘úgyis abbahagyja majd az egészet’. Be akartam bizonyítani, hogy mindent megteszek az olimpiáért.”
Ennél a pontnál kapcsolódott be a diskurzusba László István, aki 8 éves kora óta segíti Esztert edzőjeként a mai napig. “Nem számítottam erre a döntésére Esztinek. Tudtam, hogy kint jó dolga van, szeret ott lenni, őt is szeretik, ráadásul gyakran jöhetett haza, mindenben támogatja az egyeteme. Azért nem tagadom, valahol bíztam abban, hogy így lesz, és természetesen nagyon örültem neki.”
Még mindig nem a “bravúrnappal” folytattuk, elvégre azt az időszakot, azokat a hónapokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor Eszter úgy vívott, úgy készült, hogy Kun Anna háromszori távolmaradás miatti doppingvétsége jó ideig nyílt titok volt. Majd sokáig arra kellett várnia, hogy hivatalossá váljon: Anna helyett ő kapja – az egyértelműen neki járó – európai kvótát. Erre az időszakra így emlékeztek az érintettek.
“Nagyon megterhelő volt számomra az az időszak. Nem élveztem a Világkupákat, a Grand Prix-ket, nem találtam önmagam. Amíg nem tűntek el teljesen a kérdőjelek, addig nem tudtam tiszta fejjel gondolkozni. Egyik nap este tizenegykor hívott az édesapám, tőle tudtam meg, hogy végre ott szerepel a nevem az indulók között a hivatalos listán. Na akkor, azon az éjszakán sokkal kevesebbet aludtam, mint a mostanin.”
László “Leslie” István – nem tisztünk és szokásunk a becézgetés, de tényleg mindenki így hívja őt a pástok környékén – így mesélt az akkoriban történtekről. “Bíztam a szövetségünkben, ahol végig azt mondták: nyugi, minden rendben lesz. De azért nem volt egyszerű időszak. Próbáltam azzal segíteni Esztit, hogy ha kaptam egy pozitív infót, akkor azt rögtön továbbadtam neki, a negatív híreket pedig igyekeztem megszűrni.”
Mindketten megemlítették azt, közösen döntöttek arról, hogy annak ellenére itthon készülnek az olimpiára, hogy egyedüli női párbajtőröző volt Magyarországról. Mindketten megköszönték azt, hogy a csapattársak heteken át segítették a felkészülését, holott – ahogy Eszter fogalmazott – a nyár közepén ki szeret vívni, ha nem lesz már versenye… Aztán felelevenítettük azt is, mi történt a párizsi olimpia első versenynapján.
“Úgy álltam hozzá, hogy az olimpia egészen más verseny lesz, mint az összes többi. Ezért nem indultam ki abból, hogy melyik ellenfelemmel szemben mikor és mennyit vívtam. Igazából igyekeztem azzal sem foglalkozni, hogy éppen melyik szakaszában tartunk a versenynek. Az volt a Leslie-vel megbeszélt feladat, hogy amikor pástra lépek, csak és kizárólag próbáljunk mindketten a vívásra, az asszóra fókuszálni. Ez egész jól sikerült. Az is nagyszerű érzés volt, hogy amikor kinéztem az edzőmre, akkor mindig a nyugalmat sugározta. Ez is segített a koncentrációban.”
Azt még el is lehet képzelni, hogy egy vívó kikapcsolja a külsőségeket, amikor pástra lép és koncentrál. De hogy egy edző is képes erre…? László István erről így beszélt. “Az asszók között természetesen nagyon izgulok. De amikor Eszti pástra lép, akkor valóban engem is megszáll egy ‘más állapot’. Egyfelől én is törekszem arra, hogy csak a páston történtekre koncentráljak. Másrészt azt is tudom, azzal segítek Esztinek, ha nem látja rajtam, hogy ideges vagyok.”
Két asszót azért a fentiek ellenére kiemeltünk a versenynapról. Az egyik a 2022-es világbajnok, koreai Szera Szong nyolcaddöntős, 15:9-es legyőzése. A másik pedig természetese a bronzmeccs, amelyet 15:14-re nyert a magyar az észt Nelli Differt ellen. Úgy, hogy eddig pályafutása során sosem vívott Eszter a harmadik helyért, elvégre erre csak az olimpiákon kerül sor.
“Szongot fejben kellett megvernem. Amikor ő megérzi a ritmust, akkor nagyon nehéz ellene, rendre keresztül viszi az akaratát. Ezt mostanáig ellenem is elérte. A bronzmeccsre pedig úgy álltam fel, mintha az U23-as körversenyen vívnék a Gerevichben. ‘No para’ – ennyi volt a taktikám, és ez talán számított is egy ilyen szoros asszóban. Tényleg mindig a következő tusra figyeltem.”
Az edző több érdekességgel is szolgált ezzel kapcsolatosan. “A koreai francia markolattal vív. Ezért aztán a technikai repertoárja jóval keskenyebb Eszterénél. Viszont félelmetesen tudja dominálni az asszókat, ha elkapja a fonalat. Ebben kellett megakadályozni őt, és ez tökéletesen sikerült. Hogy Eszti mennyire koncentrált volt a nap folyamán, azt tökéletesen bizonyítja az alábbi kis sztori. Ő már reggel kiment a Grand Palais-ba szurkolni Pásztor Flórának. Egyszer csak küldött nekem egy üzenetet, hogy milyen gyönyörű az épület tetőzete. Ezt tegnap észre sem vette…”
Végezetül azt kérdeztük meg Muhari Esztertől, hogy mennyire van tisztában azzal, mennyit jelentett az a bizonyos utolsó tus Differt ellen, mekkora a különbség egy olimpiai bronzérmes és negyedik helyezett között.
“Ezzel eddig egyáltalán nem foglalkoztam, ennél jóval frissebb az élmény. Később ez majd kiderül számomra. Az viszont biztos, hogy függetlenül a harmadik vagy a negyedik helytől, én a jövőben is Muhari Eszter szeretnék maradni, és az is maradok.”
