Itthon főtitkár, a világon alelnök

jan 8, 2025 | Hírek, Kiemelt hírek

Az idei évtől hivatalosan is Tamás Henriette lett a Nemzetközi Vívó Szövetség alelnöke. Legutóbb 1980 és 88 között töltötte be magyar sportdiplomata ezt a posztot, Kovács Pál személyében. Tamás Henriette mindeközben szövetségünk főtitkára is. Vele beszélgettünk.
  • Arra lennék először kíváncsi, hogy most akkor ki a Főnök a háznál…?
  • Természetesen továbbra is Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség választott elnöke. Én tisztségviselő vagyok, aki idehaza és külföldön egyaránt segíti a munkáját – kezdte a beszélgetést Tamás Henriette, a Magyar Vívó Szövetség főtitkára és a Nemzetközi Vívó Szövetség alelnöke. 
  • Nem volt komoly az első kérdés, de az tény, hogy rendkívül magas tisztséget nyert el. Miként történt?
  • A Nemzetközi Vívó Szövetség legutóbbi választása három évvel ezelőtt, a covidot követően volt. Az akkori eredménnyel nem voltunk elégedettek. Azóta nagyon sokat dolgoztunk az elnök úrral. A sportágon belül a pástokon elért magyar sikerek önmagukért beszéltek, a sportdiplomáciai oldalon kellett “hozzáerősödnünk” a magyar víváshoz, és ez a jelek szerint sikerült. Itt egyáltalán nem csak magamra gondolok, elvégre szinte valamennyi lényeges bizottságnak lett magyar tagja, ami korábban egyáltalán nem így volt.
  • Árulja el ezek után: mi a titok? Hogyan kell lobbizni ahhoz, hogy ilyen sportdiplomáciai eredményeket érjünk el?
  • A személyiségek és az elvárások megismerésén volt a hangsúly az előkészítő munkánk során. Nekünk is meg kellett ismerni a körülményeket, fel kellett térképezni a lehetőségeket és azokat a személyeket, akik mindezt döntő súllyal befolyásolják. Másfelől pedig meg kellett mutatni magunkat a világnak. Az könnyen látható volt, hogy nem Európára hagyatkozva szükséges gondolkozni. A többi kontinens felé kellett hangsúlyozni, hogy mi folyik nálunk, hogyan dolgozunk, mik a céljaink, miként rendezünk versenyeket. Elmondva mindez egyszerűnek tűnhet, de munkában annál több volt. 
  • Igazából “kétlépcsős” volt a megválasztása. Először bekerült a comexbe, azaz a végrehajtó bizottságba. Ennek miért volt olyan komoly jelentősége?
  • Tulajdonképpen ez volt a nagy célkitűzésünk. Én már ezt sikerélményként éltem meg, pláne úgy, hogy a különböző bizottságokban is több pozíciónk jött össze, mint azt előzetesen vártuk. Azt tudni kell, hogy a comex, az Executive Committee, magyarul talán végrehajtó bizottság a legjobb fordítás, a legfőbb döntéshozó szerve a vívósportnak. De nem csak a fontos kérdések dőlnek el. Itt lehet első kézből információkhoz jutni, tapasztalatokat gyűjteni, megtudni, hogy mik a jövőbeni elképzelések. Márpedig vívásban is az információ a legnagyobb érték. Így mindez nem másodkézből jut el hozzánk, és igaz ez fordítva is: a magyar érdekeket sem másodkézből lehet érvényesíteni ebben a helyzetben.
Tamás Henriette, a FIE új alelnöke lett. Fotók: Augusto Bizzi.
  • Hogy lett végül “egyszeri” végrehajtó bizottsági tagból a három alelnök egyike?
  • Őszintén mondom, ez számomra is meglepetés volt, semmiféle egyeztetés nem volt ezzel kapcsolatosan. A hagyományoknak megfelelően, a választás másnapján ült össze az újonnan választott végrehajtó bizottság. A testület három alelnökjelöltet állított, amelyből az egyik én voltam, és ezt a comex egyhangúlag, titkos szavazással el is fogadta. Az igazság azért az, hogy a reggel felállított ülésrend már gyanús volt, akkor kezdtem gondolni arra, hogy ebből még lehet valami… És hogy mi az alelnök feladata? Az elnök – jelen esetben a megbízott elnök -, a három alelnök, a főtitkár és az iroda igazgatója alkotja az úgynevezett “board”-ot, amely előkészíti, megkönnyíti, elmagyarázza az eldöntendő kérdéseket a végrehajtó bizottságnak. Azaz egyfajta szűrő szerepet tölt be. Ami ott nem megy át, abból nem is lesz semmi. Annyit azért fontos megjegyeznem, hogy mindez társadalmi feladat, én elsősorban továbbra is a Magyar Vívó Szövetség főtitkára vagyok. 
  • Méghozzá 2017 ősze óta. Gondolta akkor, hogy alig több, mint hét esztendővel később erről beszélgetünk?
  • Akkor egész komolyan úgy gondoltam, hogy ez a karrierem csúcsa. Nem voltak olyan szándékaim, hogy nemzetközi porondra kerüljek. Kialakítottunk egy csapatot, benne Boczkó Gábor szövetségi kapitánnyal, az elnökséggel, Czeglédy Edinával és Kamuti Jenővel, akik korábban szerepeltek a FIE bizottságában. Kitűztünk magunk elé célokat, és lépegettünk egyre előrébb és előrébb, remélem, még messze nem is értünk az utunk végére. Aztán, hogy ezek a lépések magukkal hozták a nemzetközi szerepvállalást, azt örömmel elfogadja az ember. De azért lettem 2017-ben főtitkár, hogy a magyar vívást segítsem, ez a fő feladat azóta is. A mostani kinevezés a következő elismerése volt a munkánknak. Igen, munkánknak, mert ezt többedmagammal, csapatként, elsődlegesen Csampa Zsolt segítségével értük el. 

A magyarok „nemzetközi csapatának” egy része: Kamuti Jenő, Czeglédi Edina, Tamás Henriette és Csampa Zsolt.

  • Mennyiben változatja meg a főtitkári munkáját a nemzetközi alelnöki pozíció?
  • Lehet, hogy még közeli az ünnepi időszak, de egyelőre nem látom, hogy bármi is megváltozott volna. Minden reggel felkelek, és jövök az irodába, csakúgy, mint eddig. Persze, napokon belül beindul a vívóvilág, és akkor biztosan lesznek majd változások, de ezt majd az idő fogja megmondani. 
  • Beszéljünk a magyar vívásról! Újabb, sikeres esztendőt, olimpiai évet zárt a sportág. Minden nagyképűség nélkül kérdezem, látva a sportág elképesztő nemzetközi fejlődését: lehet-e, egyáltalán kell-e ennél még magasabbra helyezni a lécet?
  • Hogy kell, az nem is lehet kérdés. De valóban nehéz, és sokszor mi is feltesszük magunknak ezt a kérdést. Nemcsak egy olimpiát követően, hanem mondjuk 2023 végén, amikor valamennyi korosztályos rekordot megdöntöttünk a kadet és junior Eb-n és vb-n. Lehet, hogy át kell nézni a fennálló csúcsokat, és abból kell választanunk. Mert ez most fordítva történik. Elérünk valamit, és megnézzük, mikor volt ilyen legutóbb. De komolyra fordítva a szót, bőven akad feladat. Itt van példaként a hatcsapatos kvalifikáció az olimpiára, ami talán a legnehezebb cél, már-már álomszerű összteljesítmény lenne. 
  • A szövetségi munka házon belül messze nem csak az eredményekről szól. Több sportágban is komoly gondok adódtak az utóbbi években az irodák működésével, a gazdaságossággal, az elszámolásokkal. Ilyen téren viszont szerencsére teljes a csönd a vívásban…

– Valóban éppen túlvagyunk az Állami Számvevőszék teljes vizsgálatán, ami sportnyelven szólva a dobogó felső fokára helyezte az eredményünket. Szakmai felhasználású a támogatások nyolcvan százaléka, ennél jóval kisebb hányad a szövetség működése. Van egy alapelvem, mely szerint a feladatainkat ne munkaként kezeljük, hanem magunkénak érezzük a vívás ügyét. Az egészen más, ha valaki így megy be a munkahelyére, és mi ilyen csapat vagyunk. Tegyük hozzá: ez az elnöki elvárás is. A rend megteremtése és fenntartása Csampa Zsolttól ered, és ő ezt lassan már tizenhárom éve kezdte. Most közösen, együtt tartjuk fent, és visszük tovább. Szeretjük a rendet, a jó munka érzését. 

  • A legjobb családban is akadnak problémák, legfeljebb házon belül simítják azokat el. Annyi pozitívumról esett szó a fentiekben, hogy zárásként hadd kérjem azt: mondja el, milyen problémákat lát jelenleg vívósportunkban! 
  • A férfi kard kérdésének megnyugtató megoldása létkérdés. A magyar férfi kard mindig is a zászlóshajó marad. Gondolni kell lassan a generációváltásra, Los Angeles-t még látjuk, de a folytatás, mondjuk a 2032-es olimpiáig kissé homályos. Folyamatos probléma az edzőgárda utánpótlása is, szakmailag talán ez a legfontosabb feladat. Az infrastruktúra terén pedig egy modern központi vívóterem hiánya a legnagyobb problémánk. Imádjuk a Gerevichet, de kinőttük, és az igazság az, hogy az élsport mai követelményeit ez a csarnok már nem tudja biztosítani. A legeredményesebb magyar olimpiai sportág ennél többet érdemel, és ezen is dolgozunk. 
  • Zárásként: nemzetközi alelnökként hogy látja, mi a legsürgősebb feladat a vívásban?

– Európa egyre nehezebb helyzetbe kerül. A tradicionális vívónemzetek háttérbe szorulása és pozícióvesztése nagy kihívás, ezen változtatni szeretnénk. A kiemelt európai országok nagyobb összefogására van szükség. Ott tartunk, hogy egyáltalán nem szégyen tanulni más kontinenstől, ahol folyamatos a fejlődés. A legjobb vívás, a legtechnikásabb vívás továbbra is Európában van, de a trend változik, és nekünk is kell alkalmazkodni. A jelenlegi politikai helyzet sem kontinensünk stabilizációját erősíti, talán ebben is szerepe lesz a diplomáciai értékeknek. Európa nem veszíthet tovább a vívásban betöltött súlyából!

Sztárok a páston

Kapcsolódó hírek

Hibátlanok a nők

Eddig száz százalék! A kiemelt Battai Sugár és Szűcs Luca mellé Pusztai Liza és Spiesz Anna is felkerült az incshoni női kard Grand Prix 64-es főtáblájára.

A jövő elkezdődött

A munka ünnepén, a kővetkező szezon jegyében, megrendeztük a 2026/27-es évad első kadet párbajtőr előválogatóját, egyben Magyarkupa-fordulóját. A férfiaknál Botzheim Ádám, a nőknél xy győzött. 

Páratlan páros: ismét Flóra és Kata főtáblás

A kiemelt Pásztor Flóra mellett Kondricz Kata jutott a magyarok közül egyedül a 64-es főtáblára az isztambuli női tőr egyéni világkupa-versenyen. 

Egyedül Rabb Krisztián a főtáblán

Kiemelt kardozónk természetesen ott lesz az incshoni egyéni Grand Prix-verseny 64-es tábláján, viszont másik két magyar indulónk nem jutott el ugyanide. 

Három férfi tőrözőnk folytathatja

A kiemelt Szemes Gergő mellett további két vb-bronzérmesünk, Tóth Gergely és Mihályi Andor jutott a 64 közé az isztambuli tőr világkupa-versenyen. Dósa Dani sérülés miatt nem indult. 

Élő eredmények

Közelgő események