Decsi Tamás, akinek Áron mellett már van egy világbajnoki csapataranya, még 2007-ből: “Sohasem vívtunk még ilyen csodálatos környezetben, ilyen fantasztikus szurkolótábor mellett. Elképesztő volt számunkra minden perce ennek a világbajnokságnak. Egyre közelebb vagyunk a koreaiakhoz, és hiszünk abban, hogy Tokióra be is érjük őket. Nagyszerű csapatunk van!”
Gémesi Csanád, aki a döntő után kissé szomorúnak tűnt, de az eredményhirdetés utáni sajtótájékoztatón már így nyilatkozott: “Nehéz volt szavakat találni közvetlenül a döntő utáni pillanatokban. Olyan közel voltunk, és nagyon szerettünk volna egy ilyen csodálatos közönség előtt világbajnokok lenni. Ez most nem sikerült, de azért dolgozunk tovább, hogy majd Tokióban ez a kis különbség a javunkra döntsön.”
Szatmári András, aki két ezüstéremmel zárta a budapesti világbajnokságot: “Azt nyilatkoztam az egyéni ezüstérmem után, hogy alszom rá egyet és biztosan örülni fogok neki. Most pontosan ugyanezt mondhatom. Hihetetlenül jó érzés volt ilyen hangulatban vívni, és köszönjük ezt mindenkinek, aki szurkolt, és ezzel segített nekünk.”
Szilágyi Áron, aki ismét bizonyította klasszisát a páston, és azon kívül is. Egy, a bíráskodást firtató újságírói kérdésre így válaszolt az eredményhirdetést követő rögtönzött sajtótájékoztatón: “Persze, éreztük úgy, hogy történtek bírói tévedések. De nem emiatt kaptunk ki egy tussal, és ezt mindannyian így gondoljuk. Ne erről beszéljünk, hanem arról, hogy milyen fantasztikus érzés volt ilyen hangulatban, ilyen környezetben vívni. Köszönjük mindenkinek, aki szurkolt nekünk!”
Decsi András válogatott edző, aki a “kispadon” ülve sorozatban a negyedik alkalommal nyert világbajnoki érmet a férfi kardcsapattal: “Elképesztő nap volt, köszönjük valamennyi szurkolónknak! Az Irán elleni magabiztos győzelem megadta a napra az alaphangot. Már azzal a sikerrel nemcsak a négy közé jutottunk, hanem léptünk egy nagyot az olimpiai kvalifikáció felé. Aztán az olaszok elleni elődöntő nagyszerűen alakult, persze, izgultunk, de igazából nem forgott veszélyben a döntőbe jutásunk. A közönségről mindannyian nyilatkoztunk már, de sosem lehet mindezt elégszer megismételni: a csapat ötödik embere volt a szurkolótábor. Lipcsében, a két évvel ezelőtti vb-döntőben simán kikaptunk a koreaiaktól, a márciusi, budapesti Vk-döntőben 45:41-es vereséget szenvedtünk, most meg egyetlen találat volt a különbség. Azért fogunk dolgozni mostantól, hogy ez a fejlődési folyamat Tokióig tovább tartson… Szeretném ez úton is megköszönni valamennyi edző kollégám munkáját, a szovetség illetékeseinek segítségét, ez csapatmunka, csak így műkődik.”
