Munkatársunk helyszíni jelentése:
Haladjunk a “csodák” kapcsán a nagyobbtól a kisebb felé! Azaz kezdjük történetünket Kínával, majd onnan jussunk el Vuhszi expó centeréhez, a világbajnokság színhelyéhez, végül a magyar küldöttséghez. Az első rácsodálkozás átszállásom helyszínén, a sencseni reptéren történt. Az átlagember, úgy isten igazából, sokat nem is tud a városról, az egyébként 18 milliós Shenzenről, magyar átírás alapján Sencsenről. Nos, néhány adat csak a repülőteréről, hogy min is lepődtem meg, már érkezéskor. Harminchárom éve épült mindössze, jelenleg ott tart, hogy a 2023-as utasforgalma több mint 53 millió volt, a főterminál négyszintes, 450 ezer négyzetméteres és ultramodern. A központi épülettől a járatom kapujáig 2,7 kilométert gyalogoltam, és messze nem a szélén volt a beszállás, elvégre a távoliabbakat belső vasúttal lehet elérni. Majd további, húszperces buszozással jutottunk el a Vuhszi felé tartó belföldi géphez. Mondjuk, ennyit a méretekről.
A vuhszi csarnok fő versenyterme.
Aztán a viszonyok. Mit mondjak, rendezett és ellenőrzött volt itt minden kilenc éve is, legutóbbi ittjártamkor. Most még inkább az lett… A készpénzforgalom gyakorlatilag megszűnt. Az esetemben speciel teljességgel. Azt tudtam, hogy Kínában a hagyományos bankkártyával – illetve annak telefonba konvertált változatával – ugyancsak szinte lehetetlen fizetni. Tervem ezek után az volt, hogy a sencseni reptéren, az ATM-fiókból kiveszek némi készpénzt – mert elméletileg azért azt el kell fogadni az üzletekben -, aztán majd Vuhsziban letöltöm a helyiek segítségével az “Alipay” applikációt, amelynek megfelelő használatát elmagyarázzák a szervezők. Ezzel fizet mindenhol, majd’ minden kínai, a “We chat” app még az alternatíva, de lassan háttérbe szorul, és inkább csak a csetelésre használják. Csakhogy az ATM-ek pinkódját Kínában nemrégiben hatjegyűvé alakították. Így aztán a kártyáikat a gyakorlatban el se hozzák azok, akik még nem indultak el otthonról, mert egyszerűen nem tudjuk beütni a kódunkat az ATM-ekbe… Próbáltam a bankommal kapcsolatba lépni, mondván, ilyenkor mi a teendő. De az ügyeletes is passzolta a kérdést, ami azért megnyugtató volt a számomra, mondván, nem vagyok talán annyira világtalan, hogy egy bankautomatából nem tudok pénzt kivenni. Így viszont reggeltől estig, a fent említett Alipay oktatásomig pénz nélkül maradtam – ennek minden következményével…
És a „kisterem”, ahol a selejtezők többsége zajlik majd hétfőtől.
Az emberek. Egészen különlegesek, de tényleg. Ezzel gyakorlatilag máris Vuhsziba értünk, mert ezek a történetek már itt játszódtak. Azok a gyanakvó, kerülő tekintetek, amelyek egy évtizeddel ezelőtt fogadtak, teljesen tovatűntek. Tényleg mindenki rendkívül barátságos, mosolygós és segítőkész, eddig egyetlen rosszalló, idegennek kijáró tekintettel sem találkoztam. Viszont továbbra sem beszélnek egyetlen nyelvet sem a sajátjukon kívül. Pontosabban, ami biztos: nem egy angolt beszélünk… A vb egyik, igazán elegáns, hivatalos szállodájában kérdeztem meg az esemény asztalánál ülő, két fiatal önkéntest angolul – elvégre ők csak beszélik a nyelvet -: “How can I find the venue?”. A többszöri ismétlés ellenére csak kedves mosolyok jöttek válaszul. Mentem le alfábba és alfábba, az utolsó verzió a “World championship, where?” volt. Mosoly. Ám ekkor egy szélesebb mosoly keretében elém tolták a titkos fegyvert, a telefont. A fordítóprogramba bemondtam az első kérdést. Az olvasás után az egyik fiatal azonnal felpattant, előzékenyen kikísért a bejárat elé, és egész érthető angolsággal elmondta, hogy menjek jobbra a főutcáig, majd forduljak ismét jobbra, és 200 méter múlva ott a csarnok… Értik? A fentiek után angolul elmondta. Hát én nem értettem. Utolsó történet, és aztán tényleg vívunk! Ugyanezen hotel éttermének bejáratánál érdeklődöm a vacsoránál a pincértől, hogy merre találom az illemhelységet. Nem untatom az olvasót az egyre egyszerűsödő szöveggel, amely a kissé frivol “Toalet?”-tel zárult. Hiába. Mosoly. Ám jött a csodaeszköz, fordítóprogram, udvarias útbaigazítás, igaz, itt kézjelekkel. A toalett szót is géppel kellett lefordítani – egy elegáns szálloda alkalmazottjának.
Minden esetre, így könnyen megtaláltam a vb színhelyéül szolgáló expó centert – egyébként a mosdót is -, ami egészen bámulatos. Pontosabban azért a mi versenyeink döntőinek kivitelezését nem gondolnám, hogy felülmúlja majd, de egyébként vívóversenyek tekintetében, méretében egyedülálló a helyszín. Két szinten rendezik a vb-t. A felsőn, egy mintegy 5 ezres csarnokban szellősen és látványosan építették fel a nyolc színes pástot, középen az elegáns döntős pódiummal, és a hatalmas dobogós emelvénnyel. Eggyel lejjebb, az utcafronton, pedig két, óriási termet alakítottak át a vb céljainak megfelelően. A egyikben 28 (!) további versenypástot raktak le, igen tágasan. Hasonló méretűben, közvetlenül mellette rendezték be az edzőpástokat, a team boxokat, a hitelesítő helyiséget, az akkreditációs részleget, és a többit. Minderre egyébként mindösszesen két napjuk volt, szombat reggel kapták meg a csarnokot. Mellesleg, az, aki úgy gondolja, hogy csak a vb érdekli – ami a versenyzők esetében teljesen érthető -, annak Vuhszival, a hét és fél milliós várossal gyakorlatilag nem is kell találkoznia. Az expóhelyszín okán ugyanis a közvetlen közelben, zöldellő parkok mentén találhatóak a négy-öt csillagos szállodák, melyekben laknak a küldöttségek, így a magyarok is.
És akkor a kör bezárul, elérkeztünk a mieinkhez! Mint arról korábban beszámoltunk, az “első fecskék”, a junior kardozók, már csütörtökön megérkeztek, részt vettek a vb-t megelőző, néhány napos nemzetközi edzőtáborban. Vasárnap futott be szerencsésen a második küldöttség, benne a vezetőséggel, közte Csampa Zsolt elnökkel, Tamás Henriette főtitkárral – nem mellesleg FIE alelnökkel -, továbbá a kadet kardozókkal. A következő napokban pedig, a programnak megfelelően, szinte naponta érkeznek, majd utaznak haza az újabb turnusok – azért ennek megszervezése sem egyszerű feladat…
Ha mindez inkább tűnt úti beszámolónak, mint versenybeharangozónak, akkor remélem, ennyi azért belefért. Hétfőtől ugyanis szinte kizárólag a kadet és junior világbajnokság eseményeivel, benne elsősorban a magyarok szereplésével foglalkozunk majd. Magyar idő szerint hajnali 3 órakor lépnek pástra a junior férfi kardozók (Luo Han, Papp Zsadány, Péch Kornél, Vajda Oszkár), majd 4-kor a junior női kardozók (Csonka Dorottya, Kónya Csenge, Kovács Zsanett, Spiesz Anna). A négyes döntők 11 órakor kezdődnek. Mindenről beszámolunk, hajrá, magyarok!
