4. Férfi tőrözőink évtizedes, mi több, fél évszázados eredményeket döntöttek meg. Csapatban 38, egyéniben 52 éve nem nyert Magyarország érmet világbajnokságokon.
Többször méltattuk már vb-szereplésükért férfi tőrözőinket, a fenti bekezdés tökéletesen igazolja, hogy van miért… A sikeres georgiai világbajnokságot visszaidéző sorozatunk utolsó előtti részében ezeket a sikereket, a múltat, a jelent és a jövőt igyekszünk boncolgatni.
Kamuti Jenő 52 évvel korábbi eredményét ismételte meg Szemes Gergő. Kamuti a helyszínen szurkolt, majd augusztus 20- alkalmából állami kitüntetést vehetett át.
A vb első döntős napján dőlt meg a szakállasabb rekord: férfi tőr egyéniben legutóbbi egyéni érmünket, egy bronzot, 1973-ban, a göteborgi világbajnokságon szerezte Kamuti Jenő. Korábbi klasszisunk ekkor már 36 esztendős volt, káprázatos, “ezüsttel szedett” pályafutás állt mögötte, több világversenyen ezt követően nem is állhatott már dobogóra. Utólag ki lehet jelenteni: akkor már látszott, hogy nincs újabb méltó követője a bő másfél évtizedig igen eredményes szakágnak. A nyolcvanas évek második felében akadt egy több mint ígéretes felfutás, elsősorban Érsek Zsoltnak és Szekeres Pálnak köszönhetően – róluk még később esik szó – de egyéni éremig egyikőjük sem jutott el vb-n. Aztán ismét, egy még hosszabb szünet következett. Egészen Szemes Gergő berobbanásáig, aki a 2022-es, kairói vb-n került nyolc közé – 19 esztendősen.
Aztán az 52 éves éremcsendet is ő törte meg – bravúrokat bravúrokra halmozva, és tette ezt úgy, hogy a tőrversenyeken ott szurkolt csapatunknak az immáron 87 esztendős legenda, Kamuti Jenő. Szemi, akinek pályafutását Szabó István indította el, míg két éve Marco Goncalves és Szabados Kristóf irányítja a munkáját, bravúrt bravúrra halmozott a nap folyamán. A dobogóig vezető úton három olyan, kiemelt vívót győzött le, akik a világranglistán előtte álltak. Kezdte a sort a tizedik helyen szereplő spanyol Llavadorral, aki korábban vb-bronzot is szerzett. Az a meccs szoros volt, 15:13, de aztán a tokiói olimpiai bronzérmes cseh Choupenichet (7. volt a rangsorban) már egészen simán, 15:7-re verte. A harmadik sikere előtt mi már ünnepeltük a magyar érmet… Még nem Szemiét, mivel a negyeddöntőben az FTC tőrözője Dósa Danival találkozott, aki korábban többek között a világranglista másodikját, az amerikai Massialast verte. A magyar-magyar meccsen Gergő bizonyult jobbnak, végül az elődöntőben a későbbi aranyérmes, hongkongi Csojtól kapott ki.
A szöuli, olimpiai bronzérmes tőrcsapat (Érsek Zsolt, Szekeres Pál, Szelei István, Gtai Róbert, Busa István)…
Akkor azt gondoltuk, az egyéni szereplést nem überelheti a csapat. Tévedtünk! De mielőtt ezt ismét felidéznénk, beszéljünk a múltról. A legutóbbi, 38 éves vb-érem, természetesen valós adat, de az igazsághoz hozzátartozik: egy évvel később, 1988-ban olimpiai bronzérmet nyert a Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István összeállítású válogatott, mi több, ők akkor nagyon közel voltak az ötkarikás fináléhoz is. Aztán talán Szekere Pali balesete akasztotta meg azt a remek csapatot, azóta pedig – legyünk őszinték – nem nyílott reális esély az éremszerzésre.
Itt is három olyan válogatottat múltunk felül, amely a rangsorban előttünk volt. Kínát a 8-ért egészen simán, Japánt a 4-ért hatalmas csatában, 42:44-ről fordítva, majd a bronzért a franciákat megint csak könnyedén. És az elődöntőben is a meccs kétharmadáig nálunk volt az előny az Egyesült Államokkal szemben…
…és a tbiliszi bronzérmes utódok (Mihályi Andor, Dósa Dániel, Tóth Gergely, Szemes Gergő).
Hogy minek köszönhető ez a némileg meglepő, de teljesen megérdemelt siker? Három összetevőt emelnénk ki ehelyütt. Szirmai Benedek vezetőedző egy rendívül egységes, kollegiális szakmai stábbal – a vb-n Mazza Lorenzo ült vele a boxban – az egyedüli lehetséges utat választotta. Nyolcvan tőrözős nemzetközi edzőtábort szervezett Budapesten az Eb előtt, majd kihasználva a spanyol és a magyar szövetség által kötött együttműködést, a vb előtt egy hetet Spanyolországban készültek a mieink. Felmérték, hogy a szűkösnek mondható hazai élmezőny nem alkalmas arra, hogy a legmagasabb szintre lehessen jutni, ehhez kellettek és kellenek a külföldi edzőpartnerek.
A másik Dósa Dániel, és a már említett Szemes Gergő klasszissá érése. Az minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy egyéniben már senki sem mehet biztosra ellenük. Ugyanakkor a csapaton belül is megtalálták a helyüket. Dani középen szedi össze az előnyt bátor és tuserős – amolyan “Imregézás” vívással, Szemi pedig fiatal kora ellenére elképesztő higgadtsággal fejezi be a meccseket.
A harmadik ok pedig – stílszerűen – a harmadik/negyedik ember eredményessége. Az előző bekezdésből kifolyólag az már többször kiderült, hogy az első két emberünk bármelyik válogatottal felveszi a versenyt. A nagyon fontos harmadik pozíció viszont lyukas volt. Egészen Tbilisziig… A hazai ranglista hetedik helyéről bekerülő (!) Mihályi Andor ugyanis egészen kiemelkedően teljesített, az egész nap során pluszt hozott – leszámítva az elődöntőt. A bronzmeccsen aztán Tóth Gergely is bizonyított: azaz elmondható, megoszlottak a terhek, mindenki hozzátette a magáét.
Mindez azt jelentette, pontosabban azt jelenti, hogy hatalmasat fordult a világ a férfi tőrszakág körül. A fiúk, szinte a semmiből, egycsapásra olimpiai kvalifikációt érő helyre jöttek fel a világranglistán. 2028 nyara, Los Angeles természetesen még nagyon messze van… Előfordulhat például még az is, hogy tovább fejlődik ez a toppant céltudatos és szimpatikus társaság…
