Tavaly és tavalyelőtt is két éremmel – közte egy arannyal – zártuk a korosztályos világbajnokságot, most ezen Rióban sikerült javítani! A 104 országot felvonultató mezőnyben ez a teljesítmény kiválónak mondható, pláne úgy, hogy akadtak pillanatok és versenyszámok, amikor és amelyekben hiányérzetünk is maradt…
Miként tíz éve minden esztendőben, most is nyertünk aranyat – bravó, Horváth Lotti! -, és ezt az egyre szélesedő mezőnyben egyre inkább meg kell becsülni. Példának okáért az első számúnak mondott vívónemzet, Olaszország első és második hely nélkül zárta ezt a vb-t, információink szerint lesz is ebből haddelhadd… Maradva a nemzetközi kitekintésnél: azon azért ne lepődjünk meg, hogy az Egyesült Államok ilyen fölénnyel nyerte meg az éremtáblázatot. Ezúttal hat arannyal. Az elmúlt öt évben mindig az amerikaiak végeztek az élen, ennél kevesebb első helyezést egyszer szereztek ebben az időszakban…
A világbajnokság éremtáblázata itt található: https://www.fencingtimelive.com/tournaments/medals/D01E9B49C00146599726C80D1F8198A8
Mindez ékesen bizonyítja, hogy az amerikai egyetemi ösztöndíjakért mindent, de mindent megtesz versenyző és szülő egyaránt, íme, itt az eredménye. Az ázsiai előretörés sem meglepő, és lassan már az sem furcsa, hogy a junior női párbajtőrcsapat vb-döntőjében bennünket legyőző Kanada triójában kizárólag kínai származású vívó szerepelt. Az, hogy ebben a mezőnyben, Oroszország visszatérésével is a világ élvonalában maradtunk, és Európa legjobbjai lettünk, nagy eredmény, nem is lehet kérdés.
És mondom mindezt úgy, hogy akadtak okkal elégedetlen szakágaink… Kardban összességében valamivel többet vártunk, tőrben feltétlenül többet, de a végére megjött a párbajtőr „felmentő sereg”, élén Lottival. A mélyebb szakmai következtetéseket természetesen nem ehelyütt kell levonni, ám Eitner Kinga csapatvezető a maga tömör, ám mindig helytálló és értékes mondataival csak ennyit mondott: „Párbajtőrben idehaza van mezőny. Vannak jelentős vidéki szakosztályok, sok edző dolgozik. Teljesen természetes kiválasztódás, hogy ez a fegyvernem a legerősebb idehaza. Azt is tegyük hozzá: komoly és céltudatos munka folyik minden korosztályban. A másik két fegyvernemben nem ez a helyzet.”
Sokak számára a riói vb-vel véget ért saját korosztálya. Ezzel kapcsolatosan csak azt mondhatjuk: számtalan példa van arra, hogy a csúcsra messze nem kadetban vagy juniorban jut el egy tehetség. Annak is hinnie kell magában, a sportágban és edzőjében, aki esetleg többet várt Riótól. Az élet egyébként is gyorsan halad tovább, példaként a csütörtökön még remeklő junior párbajtőrözőink egy hét múlva már a budapesti Grand Prix-n lépnek pástra a Papp László arénában.
Úgyhogy: sem ünnepelni, sem keseregni nincs idő. Gratulálunk minden magyar vívónak és érintett edzőnek a riói szereplésért, és megyünk tovább! Hajrá, magyar vívás!
Riói érmeseink.
Arany: Horváth Lotti (kadet női párbajtőr)
Ezüst: junior női párbajtőrcsapat (Gachályi Gréta. Horváth Lotti, Kozma Laura. Nagy Blanka).
Bronz: junior női kardcsapat (Csonka Dorottya, Domonkos Emese, Komjáthy Boglárka, Kónya Csenge), junior férfi párbajtőrcsapat (Antal Máté, Balázs Bence, Pelle Domonkos, Taivainen Bence).
