A vívásban a hierarchia természetesnek számít. A NEKA boglári, kézilabda-csarnokból vívóteremmé változó épületében női kardtól férfi párbajtőrig mindennek és mindenkinek megvan a pontos helye, még ha a terembe lépve, azonnal, mindez bizonyosan nem látszik.
Elvégre egyidőben edz hatvanöt vívó (!), számos edző és sportszakember társaságában, nagyjából százan dolgoznak egyszerre a csarnokban. A számvetés nem egyszerű. Együtt izzad öt olimpiai bajnok, további hét világbajnoki aranyérmes, a „reszliben” szerepelnek az ezüst- és bronzérmesek, és akkor még nem említettük a francia férfi kardozókat – igen, Magyarországon készülnek a hazai rendezésű Eb-re… -, akik jelenleg vezetik a világranglistát egyéniben és csapatban egyaránt. Szóval valódi sztárparádé fogadja az embert a Balaton partján, de fürdőzésről aztán egyáltalán nem beszélhetünk. Pontosabban az izzadságban fürdőzésről igen, elvégre elképesztő mennyiségű munka zajlik valamennyi fegyvernemben.
Teljes a telt ház a NEKÁ-ban.
A női kardozók helye esik legközelebb a bejárathoz, és öröm látni, hogy komplett a mezőny! Ott dolgozik ugyanis teljes értékű társként Márton Anna, akinek 2020 decemberében szakadt el először a térdszalagja, azóta elképesztő erővel, akarattal és fájdalmak között végigvívott két olimpiát, egyszer negyedik lett, egyszer nyolcban volt, és nyert a csapattal 2023-ban egy világbajnoki aranyérmet. Műtétek sorozatán van túl, a párizsi olimpia óta nem versenyzett, de most újra itt van, célja, hogy egészségesen és fájdalommentesen vívhasson – no meg, hogy kijusson a Los Angeles-i olimpiára. Ha valaki, ő megérdemli… És újra a válogatottal készül Katona Renáta is! A Vasas világbajnokának januárban műtötték meg a csípőjét, akkor még úgy gondolta, kimarad számára az Eb és a vb. Előbbi bizonyosan, ám a vb-re „bejelentkezett”, egészséges, a világranglistán az öt hónapos szünet ellenére a 22., a magyar rangsorban a 4., hálás, de nehéz választás elé állítva Ravasz Etele vezetőedzőt, aki egyelőre a lábmunka vezénylésével van elfoglalva. „A feleségemnek, és az öt hónapos kislányomnak a szállásunk közelében vettem ki egy szobát. Nemrég jöttünk haza a limai világkupáról, másfél hetet voltunk távol, most két hét edzőtábor, aztán a franciaországi Eb. Utána újabb felkészülés, hiszen július végén következik a hongongi vb. Szeretném, ha a lányom néha találkozna is az apjával, így most ezt a megoldást választottuk…” – mesélte az edző, aztán sietett tovább megszervezni az irányított asszózást, melyben partner az itt készülő német válogatott is. Egy női kardozónk mindebből kimarad, Szűcs Luca ugyanis külön edz a terem egyik sarkában. „A kondiedzésen ráesett egy súly a combomra, sajnos, egyelőre nem vívhatok” – mondja Luca, de az őt kúráló gyógytornász, Szász Imola megnyugtat, hogy az Eb-re teljesen rendben lesz…
Lucával az átellenes sarokban pihen a párja, Sebastien Patrice, aki vezeti a férfi kard egyéni világranglistát. Csapatban pedig a franciák az elsők, akik tizenkét vívóval (!) érkeztek Boglárra, a közös magyar-francia edzőtáborba. A program annyira feszített, hogy Seb Patrice az éppen soros „vegyes csapatversenyről” – egy-egy magyar és francia alkotott csapatot – felmentést kap. Szilágyi Áronék közül senki sem kért pihenőt, valamennyi válogatottunk végigvívja a két és fél órás tréninget. Mi több, Áron az előző napi szabad délutánba is beiktatott egy kondiedzést. Nála nincs kilencven százalék, inkább a száztíz működik… Itt jegyeznénk meg, hogy válogatottunk, amely egyébként harmadik a világranglistán – és ez azért sokat elárul a „boglári kardmezőny” erejéről… – rég volt ilyen egységes és összetartó. A tizenkét kardozó között a fiatalok mellett a 39 éves Gémesi Csanád és a 34 esztendős Iliász Nikolász is segíti a felkészülést. Ők tavaly vívtak az Eb-n és a vb-n, idén nem. De itt vannak a többiekkel, jelezve ezzel azt is, hogy akadnak még komoly terveik a jövővel kapcsolatosan… „Az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy az olimpiáig a Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron trióra kell alapoznunk. de nagyon fontos a negyedik ember, és az utánpótlás kérdése is, az biztos, hogy mindenki, mindent megtesz a további előrelépés érdekében. Jó hír, hogy a sérült Bíró Huba térdét elképzelhető, hogy nem kell újraműteni. Most a világversenyekre koncentrálunk, de reméljük ősztől ismét közöttünk lesz. Címvédőként utazunk az Európa-bajnokságra, nem lehet más célunk, mint a duplázás, de mindenképpen éremmel, lehetőleg érmekkel szeretnénk hazatérni” – nyilatkozza Nemcsik Zsolt, a szakág vezetőedzője.
Kun Anna ismét a válogatottban – mosolyogva, derűsen.
A női párbajtőrözőket a konditeremben találjuk. „Reakciós készségfejlesztő gyakorlatokat végzünk” – mondja Csobó Dominik vezetőedző, jelentsen ez bármit is… Minden esetre a lányok mosolygósak, szorgalmasak, derűsek, és köztük is akad egy „nagy visszatérő”, nevezetesen Kun Anna, aki két év kihagyás után, látszólag semmit sem változva kapcsolódott be ismét a válogatott munkájába. Persze, a vívás sem hiányozhat a programból, és a mosolygós perceket máris komoly pillanatok váltják – természetesen nem csökkentve ezzel a reakciós készségfejlesztés fontosságát… A páston találjuk Muhari Esztert is, aki diplomaosztója után végleg hazaköltözött Amerikából. Olimpiai bronzérmesünk ezzel évi több tízezer kilométernyi repülőutat, hosszú napokat, inkább heteket „spórol meg” életéből, lehet, neki ahhoz kell majd hozzászoknia, hogy az eddigieknél többet alszik majd ugyanabban az ágyban… Rendkívül fiatal csapattal utazunk az Európa-bajnokságra, jellemző, hogy egy 25 esztendős újonc, a korábbi junior vb-bronzérmes Borsody Emma a négyesünk legidősebbje. Női párbajtőrben egyébként már-már vihar előtti a csend… Mindenki egészséges – na jó, Dékány Kinga nem egészen… -, mindenki jóban van mindenkivel, egységes a csapat, nem volt vitás kérdése a válogatásnak, egyre másra érték el az értékes eredményeket a lányok az évközi világkupa-versenyeken. A csapat egy jó Európa-, illetve világbajnoki szerepléssel az alsóbb régiókból könnyen olimpiai kvalifikációs pozícióba kerülhet – legyen így!
Azért mosolyra is maradt energiája Siklósi Gergelynek.
A terem legtávolabbi sarkát foglalják el a férfi párbajtőrözők. Boczkó Gábor szövetségi kapitány elképesztő mennyiségű munkát írt elő a délelőttre. Egy kőkemény futóiskolát és lábmunkát követően kezdődik az edzésverseny. A tizenkét vívót két, hatos csoportba osztják, amelyekben ötször két nyert öt tust kell vívnia mindenkinek. Ezt követi „levezetésként”, a tizenöt tusos direkt kieséses szakasz. Leírni is sok, nemhogy végigcsinálni. És mindenki, valamennyi asszót a lehető legkomolyabban veszi, bizony, olyasmi is előfordul, hogy mérkőzés közben összeszólalkoznak a felek. Félreértés ne essék, ez bőven belefér, bizonyítja a történések komolyságát. Az sem kérdés, hogy a munkában élen jár a négy olimpiai bajnok. Felmentés itt senkinek sincs, ez a szó ismeretlen ebben a szakágban. Boczkó Gábor elmondja, hogy ebben a szezonban egyéniben remekelnek elsősorban a mieink, könnyen előfordulhat az is, hogy a világbajnokságon mind a négy magyar kiemelt lesz, azaz a legjobb tizenhat között szerepel a világranglistán. Óriási teljesítmény ez a rendre 300 induló fölötti „mamutmezőnyökben”. Azt pedig pontosan tudjuk a párizsi olimpia óta, hogyha Andrásfi Tibi, Koch Máté, Nagy Dávid és Siklósi Geri összefog, akkor annak csapatban is aranyérem lehet a vége… Az edzés egyébként percre pontosan kilenckor kezdődött és háromnegyed egykor ér véget. Igen, ez három és háromnegyed óra. Ja, a befejezés után Andrásfi Tibor iskolázni megy az édesapjával, Keszthelyi Zsombi pedig focizni kezd a szövetségi kapitánnyal. Bizony, kérem, a férfi párbajtőr-válogatott az már csak ilyen…
Az állandó „vívó csendélet”: felszerelések, ahol csak lehet…
A tréning végére aztán marad a megszokott, „vívó csendélet”. Minden lehetséges és elképzelhető szabad helyen felszerelések, fegyverek, maszkok, vívóruhák. Utóbbiak jó eséllyel meg sem száradnak a délutáni etapig… A Nemzeti Kézilabda Akadémia ezekre a napokra vívófellegvárrá alakul. Öröm látni és érezni, ahogy ennek okán a házigazdák egyáltalán nem bosszankodnak. Valóban igaz az elkoptatott mondás, mely szerint itt minden kívánságát lesik a vendégeknek. Köszönik, köszönjük szépen! Nem fenyegetés, inkább ígéret: a júliusi világbajnokság előtt visszajövünk, reméljük, újdonsült Európa-bajnoki érmesekkel!
