- A hétvége hőse, vagy legalábbis főszereplője voltál. Volt ünneplés vasárnap este? – kérdeztük Márton Annától.
- A csapat és a kard szakág volt a főszereplő, nem én. De természetesen azért kicsit kiengedtünk a nehéz napok után. Mi egész korán, délután kettőkor végeztünk a csapatversennyel, és visszamentünk a buborékba, azaz a szállodába. Ötösben összegyűltünk Magyar Timi masszőrünknél, koccintottunk egyet, beszélgettünk, múltról és most már jövőről is… De annyira elfáradtunk, főleg fejben, hogy kilenc óra felé aludni mentünk. Még együtt reggeliztünk, aztán elköszöntünk egymástól, és hazamentünk.
A bajnok és a mester. Bőven akadt oka az örömre a hétvégén Márton Annának és Gárdos Gábornak. - Nem is lehetett egyszerű mindezt feldolgozni… Mindenki leszögezte, hogy most csak a csapatverseny számít a kvóta miatt, erre jön egy olyan egyéni, amit megnyersz, Pusztai Liza harmadik lesz, Katona Reni nyolcaddöntős. Azaz bravúrt bravúrra halmoztok, és, nem mellesleg, reggeltől estig vívtok. Majd tizenkét óra múlva kezdődik az olimpiai részvételről döntő csapatverseny…
- Furcsa szitu valóban. Előtte arról beszélgettünk Lizával, hogy szombaton vívunk egyet, bemelegítünk, aztán vasárnap fejben-testben kitesszük mindenünket a pástra. Talán éppen ezért felszabadultan, csak az akciókra figyelve, és mindenfajta felelősség nélkül szerepeltünk egyéniben. Ám aki sportolt valaha is, az pontosan tudja: azzal a céllal sosem lépünk pástra, hogy nem akarnánk nyerni. Minden egyben volt, a formám mostanra hegyeztük ki, az akcióim összejöttek. És miközben vívok, nem gondolhatok arra, hogy ez nem is fontos, csak majd a másnapi csapat… Úgyhogy valahogy így alakult. És természetesen nagyon örültem és örülök az egyéni aranyamnak, de a győzelmem után egy perccel már csak a csapatra próbáltam koncentrálni. Más kérdés, hogy erre törekedni és beszélni róla könnyű, ám egy éves versenyszünet után, az egész napot végigvívva, másnap reggel tökéletes állapotban felállni a pástra, nem olyan egyszerű…
Márton Anna ellenállhatatlanul vívott a hétvégén. - Azért ezt a feladatot is megoldottad, elvégre valamennyi ellenfél ellen pozitív mérleggel zártál. Miként érezted, hogy ment a vívás a csapaton?
- Korántsem voltam maradéktalanul elégedett, még ha a számok azt is mutatják, hogy nem ment rosszul. Nagyon nehéz utólag is megérteni azt a rendszert, hogy a világranglista hatodik helyezettje, amely végül Ukrajna lett, nem jut ki az olimpiára, a tizenhatodik Tunézia pedig igen. Igaz, ezzel a szabállyal természetesen tisztában voltunk mindvégig, ezért kellett az ukránokat megelőznünk.
- Ez végül sikerült, a kvalifikációs pontversenyben végül fölényesnek mondható harminc ponttal hagytuk le az ukránokat, akikkel a hetedik helyért, már különösebb tét nélkül, végül összekerült a magyar válogatott. Beszélgettetek egymással a pást mellett a történtekről?
- Nem. Biztosan közrejátszott ebben a járványhelyzet is, de egyébként sem gondolom, hogy ilyenkor éppen tőlünk várna vigaszra a másik fél. Éppen azt beszéltük meg a lányokkal, hogy azzal tiszteljük meg őket, ha a lehető legjobb tudásunkat adjuk ellenük a páston. Ha bebizonyítjuk ebben a részpárbajban is, hogy megérdemelten utazhatunk Tokióba. Ezért is örülök, hogy sikerült legyőznünk őket.
Diskurzus a mesterrel, Gárdos Gáborral. - Nagyjából három hónapja, az országos bajnokságon szenvedtél keresztszalag-szakadást. Úgy döntöttél, több orvossal, és a mestereddel egyeztetve, hogy az olimpia utánra halasztod a műtétet. Miért, illetve miként lehet térdszalag nélkül ilyen káprázatos teljesítményt nyújtani…?
- Nehéz döntés volt. Ugyanakkor műtét esetén egyáltalán nem volt garantált, hogy felépülök az olimpiáig, és ugye, ezen a versenyen meg semmiképpen sem indulhattam volna. Több orvossal is egyeztettünk, végül meggyőző érv volt számomra, amikor a korábbi tőrvívó, Czeglédy Edina is megerősítette, hogy ő éveken át tudott vívni térdszalag nélkül. Azóta persze a speciális edzéseknek különös jelentősége lett, mert ez csak nagyon erős combizmokkal sikerülhet, úgyhogy ezen is dolgozunk most.
Öröm az utolsó tus után, Panka Világkupa-győztes! - A jelek szerint teljes sikerrel…
- Azért az egyéni verseny elején kétszer is megijedtem. Egy-egy mozdulatnál belenyilallt a fájdalom. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint amikor azt érzi az ember, hogy kibicsaklik a bokája. Csakhogy ez térd… Éppen ezért kell a rendkívül erős izomzat, hogy ezekben az esetekben is megtartsa a térdet, ne “ficamodjon ki” teljesen. De azt szerencsére nem éreztem, hogy hátráltatna vívás közben. Persze, az nem is kérdés, hogy az olimpia után műtét következik, nem lehet éveken át úgy sportolni, hogy félsz van az emberben. Mert ebből a szempontból a következő hónapok bizony ilyenek lesznek.
Márton Panka Pusztai Lizának gratulál, miután mindketten bejutottak a szombati négyes döntőbe. - Egy év után rendeztek ismét nemzetközi versenyt, és a járványhelyzet miatt a folytatás is bizonytalan az olimpiáig. Az eredeti versenynaptárban két Grand Prix, egy Világkupa, és egy Európa-bajnokság szerepel a programban. Szeretnéd, hogy megrendezzék ezeket a versenyeket?
- Úgy gondolom, hogy az mindenképpen jó lenne, ha a csapattal még vívhatnánk legalább egy versenyt az olimpiáig. A Grand Prix-k egyéni versenyek, de mondjuk annak feltétlenül örülnék, ha a júniusra tervezett Európa-bajnokságot megrendeznék. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy idehaza az edzéseken, edzőtáborokban továbbra is tesszük majd a dolgunkat.
- Azért egy kis szünetet csak kaptok egy ilyen hétvége után…
- Persze. Azt beszéltük meg Gárdos Gáborral, hogy ez a hét teljesen fakultatív. Én azonban nem pihenhetek, a speciális, izomerősítő edzéseket mindenképpen megcsinálom majd. Elvégre nem csak kijutni akartam az olimpiára, hanem ott jól is szeretnék szerepelni…
Panka: térdműtét helyett Vk-arany és olimpia
Márton Anna szombaton megnyerte a budapesti kard egyéni Vk-t, majd vasárnap az olimpiai kvótát kivívó csapat vezéregyénisége volt. Gárdos Gábor tanítványával, a BVSC 26 éves klasszisával beszélgettünk
