A záróünnepséggel – melyen Tamás Henriette főtitkár adta át a FIE zászlaját az olimpia rendezőjének, Tokiónak -, majd a férfi tőrcsapatok döntőjével ért véget a budapesti világbajnokság. A magyar válogatott egy arany- és két ezüstéremmel az éremtáblázat negyedik helyén végzett. Ennél jobb “éremtermést” az utóbbi években egyedül a riói olimpián produkáltak a mieink. Eredményesebbek voltunk a legutóbbi, 2013-as budapesti vb-nél is, a tavalyi, kínairól nem is beszélve, ahonnan egyetlen bronzzal jöhettünk haza.
Tamás Henriette főtitkár adta át a nemzetközi szövetség zászlaját Tokió képviselőjének.
Az éremtáblázatot Oroszország nyerte három első helyezéssel, és ez egyáltalán nem számít meglepetésnek. Az annál inkább, hogy Olaszországnak nem jutott arany, mi több, ezüstből is “csak” egyet nyertek. Az első helyek csaknem fele, öt jutott más kontinensre, kettőt nyert Korea, egyet-egyet az Egyesült Államok, Kína és Brazília. Először nyert érmet a világbajnokságok történetében Brazília, Görögország, Hongkong és Irán.
A magyar szereplés, és a világbajnokság egészének az értékelésére Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitányt kértük meg.
“A válogatott szereplése szinte minden tekintetben megfelelő volt. A négy Európa-bajnoki érem után a világbajnokságon hármat nyertünk, és nem hiányzott az arany sem. Ez mindenképpen jónak mondható, rég volt ilyen eredményes világbajnokságunk. Az olimpiai kvóták tekintetében is okosabbak lettünk. Még négy csapatverseny kvalifikál, de férfi kardban fél lábbal kiharcolt a részvételt a csapat. Lépett egyet Tokió felé a női kardcsapat is. Férfi párbajtőrben nagy csata vár ránk, de egyáltalán nem tartom reménytelennek a helyzetünket.
Siklósi Gergely nagy meglepetésre, de aznapi teljesítménye alapján teljesen megérdemelten lett világbajnok. A világranglista negyedik helyére ugrott, ő is nagyot lépett az olimpia felé. Szatmári András abban a formájában vívott, amivel két éve világbajnok lett, most sem hiányzott sok ugyanehhez. A kardcsapatunk pedig felejthetetlen pillantokat átélve még közelebb került a hőn áhított aranyhoz.
Természetesen akadtak olyan fegyvernemek, amelyek teljesíthettek volna jobban, de mindenki mindent megtett a sikerért. A szervezőknek köszönhetően olyan körülmények között versenyezhettünk, ami örökre emlékezetes marad. Több évtizede járok világversenyekre, és sehol sem találkoztam ehhez hasonló külsőségekkel, és ilyen lelkes közönséggel. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbi is segített az eredmények elérésében.
Gratulálok valamennyi vívónak, mesternek és sportszakembernek, és köszönöm az egész szezon során végzett munkáját mindenkinek. Köszönjük a világbajnokság szervezőinek, és az egész eseményt végig felügyelő és segítő Csampa Zsolt elnöknek is azt, hogy ilyenkörülmények között készülhettünk és versenyezhettünk. Most a pihenés következik, és szeptembertől folytatjuk a munkát, elvégre egy év múlva Tokió…!”
