Kezdjük egy kis sporttörténelemmel! Vívásban mindösszesen 12 versenyszámban avatnak bajnokot és osztanak érmeket Tokióban. És folytassuk rögtön azzal: mindez sportágtörténeti eseménynek számít! Ráadásul a vívás több szempontból is különleges “olimpiatörténetileg”. Az első újkori olimpia, Athén (1896) óta megszakítás nélkül szerepel a műsorban, ráadásul folyamatosan, egyre több versenyszámot rendeznek benne! Athénban, az 1896-os újkori nyitányon csak férfi tőr és férfi kard egyéniben avattak bajnokot. Négy év múlva, Párizsban csatlakozott a férfi párbajtőr egyéni. 1908-tól, a londoni olimpiától rendeznek csapatversenyeket, és ekkor szálltak be a sportágba a magyarok is – mindjárt két aranyéremmel, Fuchs Jenő és a kardcsapat révén!
Az első magyar olimpiai aranyérmes kardcsapat 1908-ból, jobbról a második az egyéniben is aranyérmes Fuchs Jenő.
1924, a párizsi játékok volt a nagy áttörés éve abból a szempontból, hogy a hölgyek is debütáltak, az első női arany tőrben a dán (!) Ellen Osiier nyakába került. Se előtte, se azóta nem volt dán vívó olimpiai bajnok… Viszont hamarosan következett Elek Ilona a maga történelmi, 16 esztendő alatt (1936-1952) begyűjtött két arany- és egy ezüstérmével. Ezt követően néhány évtizedre beállt a 7 versenyszám, a férfiaknak 6, a hölgyeknek 1 vívóesemény jutott – hol beszélhettünk akkor még az egyenjogúságról… Az újabb lépcsőfok 1960-hoz köthető, amikoris “beszálltak” a női tőrcsapatok. A “nyolcadik utas” előnyeit gyorsan ki is használtuk, elvégre négy évvel később, éppen Tokióban, ebben a számban Magyarország győzött, és szerezte meg első, és eddigi utolsó aranyérmét női csapatban.
Elek Ilona 1936 és 1952 között két olimpiai aranyat és egy ezüstöt nyert tőrvívásban.
Ez a nyolcszámos rendszer aztán sokáig tartotta magát. Bizonyosan nem tudatosan, de miként 1924 és 1960 között, így ezúttal is 36 újabb év kellett a fejlődés következő fokozatához. 1996-ban nőtt nyolcról tízre a versenyek száma, bekerült ugyanis a műsorba a női párbajtőr egyéni és csapat. És miként női tőrben, így ebben a fegyvernemben is “szorgos úttörőnek” számítottunk, elvégre Nagy Tímea 2000-ben és 2004-ben is a dobogó legfelső fokára állhatott. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a folyamatosan növekvő olimpiai létszám okán ezt követően sokáig ragaszkodott a tíz versenyszámhoz. Az “utolsó mohikán”, a női kard térnyerésével is csak annyi változott, hogy az addigi 5+5-ös (5 egyéni, 5 csapat) számmegosztás 6+4-re változott a 2004-es athéni olimpiától kezdve. Ezt követte 2008-tól a mindenki által szerencsétlennek tartott “rotációs szisztéma”, melynek során négyévente 2-2 különböző fegyvernemben (1 férfi, 1 női) maradt ki az olimpiai csapatverseny. És ettől kezdve lett teljes az egyenjogúság, azóta ugyanannyi férfi és női versenyző indulhat az olimpiai vívóviadalokon.
Nagy Tímeát Sydney-ben és Athénban (képünkön) is párbajtőr olimpiai bajnokként dobhatták a magasba.
Így érkeztünk el 2020-ig, pontosabban 2021-ig, ehhez a szomorú okok miatt “Tokyo2020”-ra keresztelt 2021-es olimpiához, melyen először osztanak 12 fegyvernemben érmet sportágunkban. Köszönhetően többek között annak, hogy a FIE elnöke az üzbég-orosz-brit dollármilliárdos Alliser Uszmanov, a NOB első embere pedig a korábbi német tőrcsapat olimpiai bajnok, Thomas Bach. Lássuk be, víváspolitikai szempontból szerencsés kombó…! Persze, mindennek ára van. A sportágban indulók létszáma ugyanis nem növekedhetett az érmek számával párhuzamosan, tehát továbbra is 212 vívó indulhat az olimpián.
A szisztéma egyszerű. fegyvernemenként 8 csapat rajtolhat 3 vívóval (a tartalék témába most ne menjünk bele részletesebben… A lényeg röviden: ha csereként beáll a negyedik ember, akkor teljes jogú indulónak, érmesnek számít.). Ez mindösszesen 8X3X6, azaz 144 fő. Ők egyéniben és csapatban is pástra léphetnek. Ehhez jön hozzá további 60 egyéni vívó (6X10 fegyvernemenként) olyan nemzetekből, melyek az adott fegyvernemben csapatban nem kvalifikáltak. A 204 végleges indulóhoz csatlakozik további nyolc japán (2 csapat és 2 egyéni), a rendező országnak járó “szabad kártya” alapján.
Szilágyi Áron 2016-os öröme, ekkor nyerte meg második egyéni olimpiai aranyérmét.
A hosszú, de reményeink szerint nem unalmas bevezetés után el is érkeztünk a jelenhez. A 144 csapatinduló nemzetenkénti kiléte ismert. A csapatindulók név szerinti kijelölése a nemzeti szövetségek hatásköre. Azaz a magyar szövetség jelölheti és jelöli ki legkésőbb május 31-ig férfi kardban, női kardban és női tőrben a 3 egyéni és csapat indulót, valamint az 1 tartalékot. A további 60 egyéni induló saját, névre szóló kvalifikációt szerzett. Ez magyar részről férfi párbajtőr egyéniben a budapesti világbajnok Siklósi Gergelynek sikerült. Így hivatalosan, jelen pillanatban ő számít egyedüli konkrét, név szerinti indulónak, no nem minthogyha bonyolult feladat lenne további tokiói magyar résztvevőket, például a kétszeres egyéni olimpiai bajnok és címvédő Szilágyi Áront megnevezni… De róla, és a férfi kardcsapattal kapcsolatosan további rengeteg részletre, majd sorozatunk következő, második részében derül fény.
Mostani, a jelent a múlttal felvezető nyitórészünk végén álljon itt az a dicsőséges lista, melyre okkal lehet büszke valamennyi, a magyar vívásban dolgozó, vagy éppen a magyar vívást szerető személy. Vívóink az olimpiák történetében eddig 37 arany-, 23 ezüst- és 27 bronzérmet nyertek. Ezzel Magyarország legeredményesebb olimpiai sportágának a vívás számít.
Jöhet a tokiói folytatás…!
