Szlovenszky Lajos 70 éves. A Magyar Vívó Szövetség vezetősége, elnöksége és valamennyi munkatársa ez úton is szívből gratulál, további jó egészséget és sok sikert kíván!
Az üjszülöttnek minden vicc új. Úgyhogy, kedves Lajos bácsi, bocsásd meg a következő néhány sort, Veled már biztos sokan tréfálkoztak annak okán, hogy 1944. február 29-én születtél. Mert tényleg, hogy is van ez? Úgy vagy 70 esztendős, hogy közben tizenhétszer ünnepelhetted meg igazából a születésnapodat? A családod, két lányod, öt csodás unokád ilyenkor 28-án gratulál? Vagy elsején? És gyerekkorodban az iskolában csúfoltak emiatt vagy irigykedtek? És Te 17-nek érzed magad vagy 70-nek?
Hanem, ami a jelek szerint szintén igaz mondás, az a következő: ilyen ember csak szökőévente születik, mint Szlovenszky Lajos. Ő elérte azt, amit örökkön megosztott honi vívóvilágunkban szinte senki. Kortól, fegyvernemtől, eredményességtől függetlenül Lajos bácsit mindenki tiszteli és becsüli. Hogy miért? Az előző mondatban benne volt a válasz is.
![szlovi[1]](/wp-content/uploads/2014/02/szlovi1.jpg)
Mert végtelenül tisztességes és becsületes. Mindig őszinte és egyenes, és miközben ezen tulajdonságok másoknál sokszor járnak együtt karcossággal és megbántással, ő valahogy úgy tudja az ember szemébe mondani a tiszta igazat, hogy közben nem bántja meg sohasem. Hogy ez szökőévvel született adottság, vagy mérhetetlen intelligencia, azt nem tudom, de nagy valószínűséggel mindkettő…
Azért beszéljünk másról is, mondjuk arról, hogy Szlovenszky Lajos tőrvívásunk egyik legnagyobb élő mestere. És lehetséges, hogy az “egyik” szócskát akár el is hagyhatjuk. Mentalitására tökéletesen jellemző, hogy pályafutása során idehaza csak a Vasasban dolgozott – meg természetesen a válogatottnál, külföldön pedig egyedül Ausztriában. Nyilván mehetett volna több helyre is – itthon és idegenben egyaránt -, de ő nem olyan ember. Nagyszerű tanítványai közül többek között Győrffy Katit és Kovács Gyulát említsük meg, ugyanakkor az élet úgy hozta, hogy legnagyobb szakmai sikerét Ausztriában érte el, ahol egyéni és csapat Európa-bajnoki aranyérmet nyertek válogatottjai. Illetve ez sem biztos. Elvégre ő volt az 1987-es lausanne-i világbajnokságon aranyérmet nyerő (erre sajnos azóta sem volt példa…) magyar női tőrválogatott kapitánya.
Még egy “apróságról” feltétlenül szólni kell, már csak a magyar felnőtt férfi tőrvívás elmúlt két évtizedének vesszőfutása okán is. Akadt olyan esztendő, a 2000-es, hogy az Eb férfi tőr csapatdöntőjét Ausztria vívta Portugália ellenében. A két kapitány pedig Szlovenszky Lajos és Szlovenszky István volt.
Lajos bácsi jelenleg a Magyar Vívó Szövetség szakmai alelnöke. Feladatát úgyvenezett társadalmi munkában látja el, a magyar vívás szeretete okán. Teszi mindezt csendben, halkan, precízen, pontosan, alaposan, őszintén, tisztességesen és becsületesen. Úgy, amilyennek megismertük.
Boldog születésnapot, Lajos bácsi, még ha nem is tudjuk, hogy mikor kell pontosan köszönteni!
2014. február 28.
