Kazan, Kazán, Kazány? Nem, Kazany!

E sorok írója alapos, szakmáját (mármint újságírás) szerető és tisztelő embernek tartja magát. Namármost éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a kedden kezdődő felnőtt világbajnokságot hol is rendezik. Nem, nem ment el az eddiginél jobban az eszem. Tudom, Kazanban. Csakhogy valóban Kazanban? Esetleg Kazánban, Kazanyban vagy Kazányban? Mivel a magyar nyelv amilyen gyönyörű, olyan nehéz, éppen ezért erre sem egyszerű a válasz. E komoly problémára próbáltuk megtalálni a helyes megoldást. Egyáltalán nem volt könnyű!

 

Kazan: a kézenfekvő, de hibás! Milyen egyszerű is az angolszász nyelvtanra támaszkodó népeknek. Csak semmi fakszni, kettős betű nincs, ráadásul az „a”, illetve az „á” között írásban nem, csak kiejtésben ismer különbséget a nyelv. Így aztán rém könnyű az Oroszországban – pontosabban Tatárföldön, de erre még később visszatérünk… – használatos cirillbetűs írásmódot átírni angolra: Kazan. Ezt teszi az orosz, ha lefordítja angolra a városneveit, tulajdonneveit. „Kazan”, ez található a világbajnokság hivatalos, angol nyelvű honlapján is. Csakhogy mi magyarok vagyunk, és akadnak olyan magán- és mássalhangzóink, melyeket írásban is használunk, így a legegyszerűbb verziót vetettem el elsőként. Kazan nem Kazan.

 

Kazán: na, ez magamtól eszembe sem jutott. Csakhogy amikor elmélyedtem ezen rendkívül fontos témában, meglepve tapasztaltam, hogy igen sok és számottevő helyen így írják Tatárföld fővárosának nevét. Például a wikipédián, melyen orosz, illetve tatár betűkkel egyaránt szerepeltetik a város nevét. Tehát sokáig azt hittem, ez lehet a befutó, még ha furcsának is tűnt leírva, de nagyon. Erre magyarázatként talán az szolgálhat, hogy nem az orosz, hanem a tatár nyelv alapján fordították a város nevét magyarra. De ha már a tagköztársaságok nyelvét is figyelembe vesszük, akkor végképp követhetetlenné válik az egész, jöhetnek a régiók, a járások, stb… Be is ütöttem a keresőbe a szót így, hogy „Kazán”, azonban ekkor szinte kizárólag a „vegyestüzelésű”, „gáztüzelésű” illetve „automata” jelzőket dobta ki a google a kifejezés elé. Ekkor döntöttem el, hogy wikipédia ide vagy oda, Kazán az nem Kazán. Legfeljebb, ha vegyestüzelésű.

 

Kazány: ez aztán tényleg álmatlan éjszakákat okozott… Mert ez tetszett. Nem elsősorban azért, mert a booking vagy a worldmapfinder oldalán, és sok más helyen így szerepel. Hanem, mert ezt megideologizáltam magamnak. Az előző két verziót, ugye, elvetettem, mivel az orosz tulajdonneveket lefordítva igenis használjuk a kettős betűket. Tolsztoj (sz), Zsukov (zs), Fagyejev (gy), Csehov (cs), Putyin (ty), meg mondjuk Anyegin. Vagy Pozdnyakov. Így, ny-nyel. Hát akkor az ny az tuti, ráadásul a város orosz írásmódjában az n után ott a lágyságjel, és akkor az igenis ny! Ezt tanította, meg még sok mást, a Trefortban szeretett osztályfőnököm, Pajor Róbert, sajnos már 35 éve, és akkor ez így is van! Na de Kazány vagy Kazany?!

 

Kazany! A drámai végkifejletben a döntő lökést Skrapits László adta meg. Hosszas tépelődés után ugyanis korábbi kollégámhoz, a Nemzeti Sport vezető olvasószerkesztőjéhez fordultam. Aki a tulajdonnevek magyarra történő átírásának professzora, és mindenkori legnagyobb tudója. Nos ő meggyőzőtt – ha nem is százszázalékosan… Először is azért Kazany, mert az MTA szótára így írja, és ez dogmatikus, de nyomós érv. Másodszor, mert ez nem a Leningrád típusú „á”, hanem például a Vlagyimir – ha már Lenin… – típusú félig „a”. Amit magyarul a zárt „a” és a nyitott „á” között ejtünk. „Vlaágyimir”. Illetve „Kaázaány”. Írva Kazany, ejtve a Kazany és a Kázány között. Ez nyert!

 

Ugye, érthető?!