Magyar idő szerint kedden reggel nyolckor, helyi idő szerint tízkor a női kardozók selejtezőjével megkezdődik Kazanyban a vívó-világbajnokság. Aznap délután a férfi kardozóink is pástra lépnek – kivéve természetesen a kiemelt Szilágyi Áront és Gémesi Csanádot. HAJRÁ, MAGYAROK!
Helyszíni jelentésünk
Az összehasonlítás elkerülhetetlen. Minden világbajnokság, minden helyszín más, mégis akarva-akaratlan lehetetlen volt, hogy ne hasonlítsuk össze Kazanyban a verseny színhelyét a tavalyi budapestiével. Nos, büszkék lehetünk, ezt a viadalt álljuk, mi több nyerjük… Kezdődött azzal, hogy azt a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy az edzéslehetőség egyáltalán nem megoldott – igaz, mi otthon ebben kivételezett helyzetben voltunk, most az oroszok vannak abban. A főcsarnoktól mintegy öt-hat percnyi sétára lévő edzőterem rendkívül szűknek bizonyult, érdemi munkát nem lehetett végezni benne – legalábbis a délelőtti „főműszakban” egyáltalán nem.
A versenyhelyszín tekintetében pláne nyerők vagyunk. A főterem jóval kisebb a SYMA Csarnoknál, a nyolc pástot alig lehetett betuszkolni a színpadra, üresen is zsúfoltnak és átláthatatlannak tűnik minden. Ráadásul ezernél nem sokkal több néző fér a lelátókra, hivatalosan 1200. Azaz – mivel a vb-re ezernél jóval többen akkreditáltak… -, ha a vívócsalád egésze ki kíván látogatni egy döntőre, akkor fizető néző egyáltalán nem fér majd a nézőtérre. Márpedig miért ne tennék ezt a vívók, elvégre a világbajnokságra jöttek, és nem turistaútra. Érdekes lesz, annyi szent, pláne, hogy miként kezelik majd ezt a helyzetet az egyébként szívélyes és segítőkész helyiek. Külsőségek terén is csehül állnak az oroszok, igaz, az nem meglepetés, hogy errefelé puritán a pástok környéke. A „B terem”, a selejtezők terme ugyanakkor kísértetiesen hasonlít a budapestihez, egy nagy hodály, tele pásttal…
A vívó-világbajnokságnak otthont adó teniszakadémia a tavalyi Universiadéra épült. Ász a hely!
Ugyanakkor a kísérőhelyiségek jóval elegánsabbak, ami elsősorban abból fakad, hogy nekünk a hatalmas légterű SYMA csarnokból paravánokkal kellett kialakítani a különböző szobákat, itt viszont a háromszintes, nemrégiben épült sportcsarnok tele van minden igényt kielégítő kísérő helyiségekkel. Utramodernül és villámgyorsan zajlott a fegyverhitelesítés is, külön erre a célra fejlesztett számítógépes programot használtak az átvételre és a kiadásra az oroszok, amely jelentősen felgyorsította a máskor hosszadalmas procedúrát. Mint ahogy az akkreditáció is csupán perceket vett igénybe, annak köszönhetően, hogy mindent előre elkészítettek a szervezők, a helyszínen például nem is lehetett fotót készíteni, csak az előre megrendelt és kész passzokat átvenni… Összességében azért szerintem „mi nyerünk” a szervezéssel, ugyanakkor az is látszik, hogy a versenyrendezéssel nem lesz itt gond, miként mással sincs.
A kazanyi főterem azért nem mérhető a mi SYMA Csarnokunkhoz…
Természetesen mindenki megérkezett, mindenki a fedélzeten, a szezonban sokadszor is nagy szeretettel üdvözli egymást a vívóvilág. Ilyenkor még lelkesen megy a kézfogás, a vállveregetés, a „Hi!”, a „Zdrásztvújtye!”, a „Guten Tag!” a „Grüss Gott!”, a „Bon giorno!”, a „Bon jour!”, az „Holá!” stb. Hogy aztán másfél hét múlva már csak az orrunk alatt motyogjunk egymás felé valami köszönésfélét, elvégre már mindenki alig várja, hogy hazaérjen a szeretteihez. De ezzel sincs gond, ebben az évszázadban várhatóan nem lesz ez másként sosem…
A nevezések alapján egyébként létszámban is Budapest nyert! Kazanyban 791-en neveztek, ez a szám Budapesten meghaladta a 800-at. Valamiért az integrált világbajnokságot sem vállalták be az oroszok – vagy a FIE. Ezúttal nincsenek kerekesszékesek, ami, valljuk be, megint csak nagyban megkönnyíti a helyieknek a versenyrendezést. Nagy kérdés, hogy hosszú távon mi a FIE stratégiája az integrálással, ezt meg is próbáljuk majd kinyomozni… Legtöbben természetesen férfi párbajtőrben indulnak, szám szerint 196-an – Pesten ez a szám 200-nál is nagyobb volt. A legkevesebben női tőrben, 83-an – lassan már ez is megszokottá válik, sőt, egyre nő az olló, női kardban több mint húsz százalékkal nagyobb a létszám. Nem árt jobban odakoncentrálni a legidősebb női szakágra, ami több figyelmet és indulót érdemel… Az pedig, ugye, egyértelmű, hogy nem ugyanaz a teljesítmény 64 közé jutni az egyik, illetve a másik mezőnyben. Elvégre ehhez férfi párbajtőrben 132, női tőrben 19 indulót kell megelőzni.
Természetesen hiányzó egy sem akad, a nevezések alapján a vb-re a halottaikból is feltámadtak a sérültek, a sportág valamennyi aktív klasszisa ott lesz a páston Kazanyban. Akadnak, persze, különlegességek is, a legidősebb induló például az az ausztrál Jenny Bonney-Millett, aki 54 esztendős – nem elírás, ötvennégy – és legjobb eredménye tavalyról egy világbajnoki ötödik helyezés. A veteránok között…
Holnap reggel a női kardozók versenyével (104 induló) kezdődik a világbajnokság, és számításaim szerint az első magyar asszót Várhelyi Anna vívja majd a kazanyi vb-n. Aztán jön sorba Garam Nóra, Márton Anna és Várhelyi Kata. A délutáni férfi kard selejtezőben (127 induló) pedig Szatmári András és Decsi Tamás lép pástra, mivel Szilágyi Áron és Gémesi Csanád kiemelt.
Mi mást is kívánhatnánk nekik, és valamennyi honfitársuknak? Vívjanak minél több, nagyon, nagyon sok asszót a kazanyi világbajnokságon… HAJRÁ, MAGYAROK!
2014. július 14.
