Nedeczky György két és fél éve, a hetvenedik születésnapja környékén döntötte el, hogy nem csinálja tovább. Csodás karrier, csodás életút után akasztott akkor szögre a párbajtőrét, hatvan gyönyörűséges esztendő után. A név kötelez, Nedeczkyként nem is lehetett kérdés, hogy a pástok világában éli majd az életét. A felejthetetlen Nedeczky László unokaöccseként, a melegszívű zseni, Nedeczky György fiaként az is egyértelmű volt, hogy a BVSC Tanács körüti “vívóparadicsomában” köt ki.
Versenyzőként azokban a hetvenes években nőtt fel, amikor a vasuatasklub a legszebb időszakát érte. Fenyvesi Csaba, Kamuti Jenő, Bóbis Ildikó, Marót Péter, Maros Magda, Gerevich Pál, az Erdős-fivérek, és a többiek mellett nőtt fel, Bay Bélától leste el a szakma fortélyait. Pályafutását követően pedig örökös klubhűséggel és szeretettel kezdte el oktatni a fiatalokat – egy idő után már a Szőnyi úton.
Mesterként pedig még többet ért el, mint a versenyzésben. Hosszú karrierje során két legeredményesebb tanítványa, Fekete Attila és Tóth Hajnalka egyaránt a világbajnoki címig jutott. Ám legalább annyira büszke lehetett számtalan fiatal vívójára, akiket korosztályos bajnoki címekre vezetett, és emellett az életre nevelt. Addigra már a BVSC kereteit is “túllépte”, Kulcsár Győző szövetégi kapitánysága idején évekig ő vezette a női párbajtőr-válogatottat.
Életének hat évtizedét szentelte örök szerelmének, a vívásnak.
Alig több, mint két évig bírta ki nélküle…
Nedeczky György emlékét örökre őrizni fogjuk, a mestert a Magyar Vívó Szövetség saját halottjának tekinti, a temetés időpontjáról honlapunkon tájékoztatást adunk.
Sz. A.