Minden a Ráday utcában kezdődött, ami azért akkoriban nagyszerű ajánlólevélnek számított. A Bakáts tér környékén lakott Kamuti Jenő, Kamuti László, Fenyvesi Csaba, hát persze, hogy az ugyancsak ott cserepedő “kis Gulácsi Ferike” is a BVSC legendás, Tanács körúti vívótermében kötött ki – úgy hatvan esztendővel ezelőtt… Szerencsére – vagy ki tudja… -, belőle kardvívó lett.
Rostás Tibor tanítványaként nagy tehetségnek indult, három junior világbajnokságon jutott a hatos döntőbe, egyszer bronzérmet is nyert. Aztán az újabb lépés, a legnehezebb áttörés már nem sikerült. A nyolcvanas években talán a Gerevich-Kovács-Kárpáti korszak utáni legerősebb magyar kardnemzedéke alakult ki, Gulácsi Ferenc azonban a “nagyok” hátországában végig aktívan segítette a szakágat.
A vívása mellett többek között a rendkívüli egyéniségével. Csak egy közös emlék – a számtalan közül… Tizenhét évesen kerültem először a felnőtt válogatott legendás, tatai kard edzőtáborába. Bujdosó Imrével és Gulácsi Ferenccel laktam együtt – tanulságos időszak volt, ha azok a falak mesélni tudnának… Sokkal több szép emlékkel, mint azt sejteni lehet. Akkoriban a Pézsa Tibor – róla még esik szó – és Zarándi Csaba vezette legendás kardválogatott edzései kissé más hangulatban zajlottak, mint mostanság, de azért nagyon kemény munka folyt. Az edzések pedig csak akkor érhettek véget, amikor Pézsa mester végre engedélyt adott Ferinek arra, hogy rágyújtson… Csakhogy mindezt a sisak alatt kellett megtennie. A rostély alól kiszálló füstjel mutatta, hogy végre vége. Ő volt az egyfejű sárkány, és sokszor, hulla fáradtan alig vártuk, hogy “füstöt okádjon”, lehet menni pihenni…
Már aki pihent, mert Feri sosem. Kiválóan ultizott, römizett, sakkozott – a múlt idő felesleges. Szerette a lóversenyt, a fogadásokat, játék volt az élete. Egyedül a vívásban és a családban nem ismert tréfát. Feleségét is a Tanács körútról választotta, a nagyszerű tőrözővel, Kada Ágnessel kötötte össze az életét – lassan fél évszázada.
De vissza a víváshoz, mert az a szerelem is örök. Gulácsi Ferenc edzőként folytatta, és elmesélése szerint Pézsa Tibor szakmailag olyan útra állította, amelyet korábban alig ismert. Azóta is ennek az iskolának a követője, ezt adja tovább tanítványainak. Akadt belőlük bőven. Puy Sebestyén kadet egyéni világbajnokságot, és junior csapat vb-t nyert. Csaba Edina egyéni Eb-bronzérmes és többszörös csapat világbajnoki érmes lett. Iliász Nikolász – aki mai napig a tanítványa -, csapatban ugyancsak vb-ezüstérmes.
Emellett a válogatott mellett is dolgozott és dolgozik – ugyancsak nem kevés sikerrel… 2006 és 2008 között Nébald György mellett ült a férfi kardválogatott edzőjeként, ekkor nyerte 2007-ben, Szentpéterváron aranyat a csapat, az akkor 17 esztendős Szilágyi Áronnal. Áron csapatban az első asszóját 5:0-ra elvesztette, Nébald cserélni akart, de Gulácsi meggyőzte: várjunk… Áron több asszóban nem kapott ki azon a vb-n.
Több mint tíz esztendeje a női kard válogatott munkáját segíti – jelenleg a juniorok válogatott edzőjeként. Ezen időszak alatt ez a szakág vált az utánpótlás legeredményesebb fegyverneme. Az idei mérleg: junior Eb-csapatarany, junior vb-csapatbronz, Spiesz Anna junior Eb-ezüst. Mindemellett Győrffy Katalinnal közösen 2010-ben megalapította a Törökbálint szakosztályát, amely azóta évről évre egyre eredményesebb.
Miként látjuk: sok minden belefért, igen tartalmasra és eredményesre sikerült az első 70 esztendő. Őszintén hisszük, messze még a vége…! Boldog 70. születésnapot kíván a Magyar Vívó Szövetség Gulácsi Ferencnek!