Spiesz Anna Pusztai Liza egyéni sérülését követően ugrott be a magyar női kardválogatottba a vasárnapi, orani Vk-csapatversenyén. Majd főszerepet játszott abban, hogy világbajnok csapatársaival, Battai Sugárral, Katona Renátával és Szűcs Lucával közel húsz év után ismét Vk-aranyat nyerjen a magyar női kardcsapat. Kétszer csereként állt be, aztán kétszer már ő kezdett, mindenki ellen pozitív mérleggel zárt, és szinte valamennyi meccsen hátrányból sikerült fordítania. A Vasas 19 éves tehetségét, Kósa Miklós tanítványát még Oranban értük utol.
“Ravasz Etele válogatott edző az egyéni előtt azt mondta, Sugi, Liza és Luca mögött nyitott a negyedik hely a csapatban. Amikor Liza megsérült, nem tudtam, mennyire komoly a baj, magammal voltam elfoglalva, úgyhogy kicsit meglepett, amikor Etele félrehívott, és közölte, hogy másnap én vívok. Nagyszerű érzés, hogy így sikerült a beugrásom! igyekeztem nem foglalkozni a téttel, teljesen félretettem a gondolataimat, csak a vívásomra próbáltam koncentrálni. Sikerült… Még junior vagyok, de azért már ‘kacsingatok’ a felnőtt mezőny felé, próbálom párhuzamosan kezelni a két korosztályt. Ráadásul fut a harmadik szál is, elvégre első éves vagyok az orvosegyetemen, ahol nagyon rendesek velem, a lehetőségek szerint segítenek az órarendem alakításában, de azért a következő napokban az Anatómia tankönyv kerül főszerepbe az életemben… Aztán a december újra a vívásé, három fontos hétvége következik, az orleans-i GP, a budapesti junior Vk, majd a felnőtt országos bajnokság. Utána meg jöhetnek a vizsgák!”
Néhány ezer kilométerrel északabbra Koch Máténak volt különleges hétvégéje. Szombaton pályafutása során először, kilenc érem után nyert egyéni aranyat a berni Világkupán, majd vasárnap Andrásfi Tibivel, Keszthelyi Zsomborral és Kovács Gergellyel csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott. Boczkó Gábor világ- és olimpiai bajnok tanítványával is még s versenye helyszínén, Bernben beszélgettünk telefonon.
“Valóban, ennél jobban nem is sikerülhetett volna az idénykezdés. Tavaly itt egyéniben és csapatban is bronzot nyertem, ezt sikerült most tovább javítani. Fontos volt ez a kiemelésem szempontjából is, azt pedig nem gondoltam, hogy csapatban a két fiatallal ilyen szépen és magabiztosan lehozzuk ezt a napot. Az egyéni előtt, a call room-ban találkoztam azzal a Lugóval, aki legyőzött Párizsban, és bevillant az az asszó, de szerencsére gyorsan elfelejtettem. Több olyan vívót is megvertem, a francia Lopez Pourtier-t és az olasz Cuomót, akit korábban nem sikerült, ennek is nagyon örültem. No meg annak, hogy kipipálhattam végre a Világkupa-győzelmet is egyéniben. A csapaton sem éreztem fáradságot, talán az elején, a kazahok ellen nem voltam rendben teljesen, de aztán átsegített a jó hangulat és az eredmények. A japánok elleni döntő pedig kifejezetten értékes volt a számomra. Tudatosan, nemhogy asszóról asszóra, de tusról tusra haladtunk előre, jó érzés, amikor ennyire precíz taktikát sikerül tökéletesen megvalósítani. Sok pihenés nincs, alig egy hét és indulunk Vancouverbe. Ott nem ment mostanában, úgyhogy ideje lenne a tengerentúlról is sikerélménnyel hazatérnem…”
