Forrás: vívómúzeum
Szolnoki Mária 1947. június 16-án született Budapesten, Zuglóban nőtt fel, a Dózsa György úti általános iskolába járt, gyerekorvos édesapja és édesanyja három gyermeket nevelt fel. 1958-ban Judit nővére bíztatására kezdett vívni a BVSC-ben, két évig Nagy Árpádtól tanulta az alapokat. 1960-ban a Bp. Honvédba igazolt, Polgár József, Maszlay Lajos és Papp Bertalan foglakozott vele. 1965-ben, amikor az Újpesti Dózsába igazolt, már junior válogatott volt, az átigazolás miatt egy évig nem is versenyezhetett.
1965-től pályafutása végéig id. Somodi Lajos volt a mestere, irányításával Mári, ahogy mindenki hívja, 1969-től 78-ig volt a válogatott. 1969-ben tagja volt a vb-bronzérmes női tőrcsapatnak, 70-ben 4. helyen végeztek, a 71-es bécsi világbajnokságon csapatban ezüstérmes, egyéniben 5. lett.
A müncheni olimpia csapat ezüstérme után 73-ban világbajnok lett a csapat, 74 és 75-ben a csapat ismét dobogós, ezüstérmes, 74-ben egyéniben is döntős, 4. helyezést szerzett. A Dózsa csapatával 10x-es országos bajnok, 1977-ben az egyéni országos bajnoki címet is megnyerte.
1979-ben visszavonult a válogatottságtól, és bár 1969-ben üzemgazdászként diplomázott, 80-ban TF szakedzői oklevelet is átvehetett, így edzőként kezdett dolgozni az Ú. Dózsában, illetve a junior válogatott mellett, majd végül a Vasasban. Volt csapattársaival, egyben barátnőivel mindig tartotta a kapcsolatot, 75. születésnapját is együtt ünnepelték. Tavaly pedig az olimpiai és világbajnok Koch Máté látogatta meg őt, és beszélgettek egy jót a vívásról… A Magyar Vívó Szövetség Szolnoki Mária emlékét mindig megőrzi.
