Vasárnap este, a férfi tőrcsapatok döntőjével (1. Japán, 2. Olaszország, 3. Franciaország) értek véget a Grand Palais-ban az olimpia vívóversenyei. Mint ismeretes, magyar részről 1-1-1 arany-, ezüst-, illetve bronzérem, továbbá számos helyezés a végeredmény, ami abszolút sikeresnek mondható, akkor is, ha természetesen akadhatnak hiányérzetek. Végül négy, nem európai ország zárta 2-2 arannyal az olimpiát: Japán (2-1-2-vel megnyerte az éremtáblát!), az Egyesült Álamok, Korea és Hongkong. Azért ez sok mindent elárul a sportágban az elmúlt 10-20 évben végbe ment változásokról… A “maradék” négy aranyon osztozott Európa: Magyarország, Franciaország, Olaszország és Ukrajna egyaránt egyet-egyet nyert. Ennek okán a házigazdák és az itáliaiak nyilván nem maradéktalanul elégedettek…
Az aranyérmes férfi párbajtőr-válogatott hétfő délután a Trocadérón, a Győztesek parkjában élvezheti a dicsőséget, teljes joggal. Kedd délután jönnek haza, minden bizonnyal 17-18 óra körül érkeznek majd a Kopaszi gát szurkolói klubjába, ahol bárki találkozhat velük.
Boczkó Gábor szövetségi kapitány még a helyszínről értékelte a magyar válogatott olimpiai szereplését. “Párizs előtt azt nyilatkoztam, hogy három éremmel lennék elégedett. Ez bejött, ráadásul az egyik arany lett. Természetesen lehetett volna ennél is jobb a vége, de ne legyünk telhetetlenek. Összességében, beleértve a számos helyezést, nagyszerűen helyt állt a küldöttség. Ez úton is szeretnék gratulálni valamennyi versenyzőnek, edzőnek, sportmunkatársnak és vezetőnek – mert a siker közös.”
A folytatással kapcsolatosan – mivel rohannak a napok, hetek hónapok… – a kapitány elmondta, hogy most természetesen hosszabb pihenőt kap mindenki, közös, fizikai edzőtábor sem lesz. Idegileg és fizikailag is szükséges a regeneráció, ugyanakkor november második felében kezdődik a versenyszezon, a világranglistás csapathelyezéseket védeni kell, illetve javítani rajta. Természetesen az idősebb vívókkal személyes egyeztetés szükséges a folytatásról, de egyelőre a pihenés ideje következik.
Az 52 évvel ezelőtti olimpiai bajnok férfi párbajtőrcsapat, Kulcsár Győző, Schmitt Pál, Erdős Sándor, Osztrics István (kicsit takarva) és Fenyvesi Csaba nyilatkozik Vitray Tamásnak. Lentebb az utódok: Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely.
Boczkó Gábort megkértük arra is, hogy mesélje el, milyennek találta a vívás helyszínét, a Grand Palais-t, illetve milyen az olimpiai falu. Utóbbira röviden válaszolt… “A szállásra a puritán, az étkezésre az egyszerű, összességében a költséghatékony kifejezést használnám az olimpiai falura… A Grand Palais hangulata különösebben nem lepett meg, hasonló volt a 2010-es világbajnoksághoz, azzal a különbséggel, hogy most mindkét oldalon volt lelátó, mivel nem kellett további, két tucatnyi pást a selejtezőkhöz. Nem gondolnám, hogy a hangulat befolyásolta volna az eredményeket.”
Végezetül a férfi párbajtőrcsapatról kérdeztük, amelyben Koch Máté személyében saját tanítványa is szerepel, illetve arra kértük, hogy hasonítsa össze a mostani aranyérmes válogatottat (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely) a 2004-es, athéni ezüstérmessel (Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián).
“Elképesztően fegyelmezetten, végig a megbeszélt taktika mentén vívták végig a napot a fiúk, mindenki hozzátette azt, amit kellett. Én is aktívabb voltam a kispadon, mint szoktam, úgy éreztem, hogy kell a hang, kell a bíztatás, minden apróság jelenthet valamit egy ennyire kiélezett szituációban. A titok abban rejlik, hogy Tibi, Máté és Dávid gyerekkora óta egy csapatot alkot, és úgymond hozzájuk épült be a náluk néhány évvel idősebb Gergő. Egységesek, pontosan tudnak mindent a másikról, gyakorlatilag nyolc éve együtt lélegeznek. Éppen ebben jobbak annál az athéni csapatnál. Mi is kedveltük egymást, mindent megtettünk a sikerért, de különböző korosztályok, különböző egyéniségei voltunk. Hiszem, hogy még sok nagy versenyen nyernek aranyérmet, így, együtt.”
