Nehéz körbeírni, milyen körülmények fogadják a hongkongi vívó-világbajnokság résztvevőit, de megpróbáljuk, elvégre ez a dolgunk. Egyfelől egyik ámulatba esünk a másikból. Képzeljék el a világ egyik legforgalmasabb repülőterét. Egy hatalmas bázist, ami évente 40 milliós utasforgalmat bonyolít le. Aztán gondoljanak bele abba, hogy a hongkongiak az ezredforduló előtt, a zaj miatt, ezt a belvárostól távol építették meg – egy mesterséges, kizárólag ebből a célból kialakított szigetre…
Szoba kilátással – a tizenegyedikről. Beton, beton és beton.
Ha ez megvan, akkor tegyünk közvetlenül mellé, a reptérrel egybeépített vonatforgalmat, hatalmas, minden igényt kielégítő luxusszállodákat. És mellesleg, ezzel ugyancsak gyakorlatilag egybeépítve egy 70 ezer négyzetméteres kiállítási csarnokot, a 2005-ben átadott AsiaWorld-Expót. Nos, ennek a 14 ezres (!) nagytermében rendezik a világbajnokság éremosztó versenyeit, és a tíz közül az egyik „kistermében” – mutatjuk fotónkon a 32 pástos, továbbá 18 edzőpástos „kicsikét…” – a selejtezőket.
A 32+18 pástos kisterem…
Na, és ha még mindez nem lenne elég: mindez, amit eddig leírtunk, bejárható gyalog úgy, hogy egyetlen lépést sem kell közben megtennünk a szabad ég alatt. Írd és mondd: a magyar vívóválogatott a reptérről átsétálhat a szállodájába, majd onnan átmehet az edzőtermekbe, végül bemasírozhat szerdától a világbajnoki helyszínekre. A pihenőkben természetesen ugyanitt, útközben, erre-arra megtalál számos gyorséttermet, kávézót, kisboltot, vagy éppen szállodai luxuséttermet.
A 14 ezres nagyterem építéséhez kedd reggel fogtak hozzá – végülis még van három napjuk.
Mindezt, még egyszer, úgy, hogy végig egy légtérben, fedett helyen sétálgatva járja végig az illető. A párás, meleg időjárással, és a szabad éggel egyetlen pillanatra sem találkozva, természetesen tökéletesen klimatizált – néha túlzottan is hűvös – helyszíneken.
Lenyűgöző, ugye? Egyfelől az, másfelől már-már ijesztő. Elvégre egy mesterséges sziget döbbenetes méretű épületmonstrumában vagyunk, a reptéri utasokkal együtt szerintem napi több tízezren egyszerre. Így tölt el a válogatott tizenkét napot úgy, hogy aki akar, egyszer sem lép ki a levegőre. (Levegőzni, kirándulni, a szó klasszikus értelmében itt lehetetlen.) A furcsa érzést kicsit erősíti a szálloda is. A mieinknek átmeneti otthont adó, négycsillagos Regala Skycity Hotel nagyszerű, ám szobái kicsik, mi több két embernek, pláne vívófelszerelésekkel együtt, nagyon kicsik, 17 négyzetméteresek. És azt, ugye, mondanom sem kell, hogy az ablakokat egyáltalán nem lehet kinyitni a szobákban… Úgyhogy a nehezen elképzelhető bezártsággal meg kell barátkoznunk, ráadásul más célunk nem is lehet, hiszen minél több időt szeretnénk, akár reggeltől estig az expó környékén tölteni. Elvégre a versenyek reggel kezdődnek, és az esti magyar részvétel jelentené a világbajnokság sikereit számunkra…
Egy, a sok-sok kilométernyi folyosó-rengeteg közül.
A vb előtti „nulladik napon”, a hatalmas komplexumban egyébként a „vívótömeg” is eloszlott, tán kevésbé érződött a szokásos, vb előtti hatalmas nyüzsgés, zökkenőmentesen zajlott az akkreditálás, a mieink közül ki így, ki úgy, de aklimitalizálódott a hat órás időeltolódáshoz, és már túlvannak az első, helyszíni edzéseken is. Rövidebben: eddig minden a legnagyobb rendben.
Reméljük, ugyanezt írhatjuk majd le tíz nap múlva, a világbajnokság végeztével is.
Szirmai Benedek simítja az utolsókat a selejtezők előtt Tóth Gergellyel – a melegítő magyar tőrözők társaságában.
A világbajnokság szerdai programja. Férfi tőr egyéni selejtező a legjobb 64-ig, 3.00 (magyar idő szerint): Mihályi Andor, Tóth Gergely (Szemes Gergő és Dósa Dániel kiemelt). Női párbajtőr egyéni selejtező a legjobb 64-ig, 5.15: Büki Lili, Jász-Borsody Emma, Nagy Blanka (Muhari Eszter kiemelt). Hajrá, magyarok!
