Az érzéseiről kérdeztük először Pásztor Flórát. Jelesül: hogyan viselte, amikor az utolsó olimpiai kvalifikációs, washingtoni Grand Prix-n a 32 között kikapott a világklasszis olasz Volpitól, és a szomszédos páston a kvótaszerzésben legnagyobb riválisa, a brit Stutchbury még versenyben volt, mi több, vezetett…
“Nem néztem az asszójukat. Még livestreamen sem. Pontosabban elbújtam a teremben egy sarokban, és azt figyeltem a telefonomon, hogy a piros, vagy a zöld lámpa ég, illetve mennyi az eredmény… Aztán amikor Stutchbury ellenfele, a kanadai Guo 10:12-ről fordított, akkor sírva fakadtam örömömben. Aznap már másodszor, ugyanis Dani időben korábban szerzett kvótát, és az ő sikerénél is könnyezve ölelkeztünk össze.”
A Törekvés 25 éves vívója elmondta, hogy nagyon nyomasztó volt ilyen győzelmi kényszerrel versenyezni, de aztán a 64 között, az ukrán Bugyenkót simán verte, a páston elmúlt a szorongás. Volpi ellen is remekül helyt állt, ráadásul a 11:15-ös vereség Flóra szerint nem csak az olaszon múlott… “Az ezt követő perceket viszont senkinek sem kívánom… Egyébként még a brit kiesése után az is kellett, hogy az ukrán Polozjuk ne kerüljön négy közé, ám azért ennek nem volt realitása. De az igazi megnyugvás csak aztán jöhetett el.”

Párizsi olimpikonjaink: Pásztor Flóra és Dósa Dani! Gratulálunk!
Flóra ezzel a csapatban nem kvalifikált nemzetek vívóinak rangsorában a “második európaiként” jutott el Párizsba, Dósa Dani ugyanezen lista legjobb európaijaként, ráadásul a teljes világranglista tizedik helyezettjeként! És így sem volt egyszerű dolga, elvégre hasonlóan, pontosabban majdnem hasonlóan erős riválisokat kellett maga mögé utasítania. Sikerült…
“Hiába álltam előnyösebb helyzetben a rangsorban Washington előtt, egyáltalán nem mehettem biztosra. A cseh Choupenitch és a spanyol Llavador közül kellett legalább az egyiket megelőznöm. Bármelyikük képes lehetett akár arra is, hogy megnyerje a versenyt. Aztán, amikor a 64-ben a spanyol meglepetésre 15:14-re kikapott, abban a pillanatban biztos lett a kijutásom. Harmadszor küzdöttem meg ezért, végre sikerült, magyar férfi tőröző pedig 2000 óta nem járt olimpián. Próbáltam, tényleg próbáltam eztán is koncentrálni az asszóimra, a 16 közé kerülés nem is számít kudarcnak. De azért nem ugyanazok az érzések jártak a fejemben, mint általában a versenyeken…”
Az ugyancsak a Törekvésben vívó, 28 éves tőröző elmondta, hogy három fontos verseny – egy Világkupa, egy Grand Prix és az Európa-bajnokság – van még hátra az olimpiáig. Ezeken is lényeges a jó szereplés, már csak azért is, mert a világranglista állása alapján alakul majd ki a párizsi sorsolás. De néhány, lazább nap végre belefér előtte, vasárnap este például a helyszínen, a Washington Wizards-Boston Celtics NBA-mérkőzés megtekintése…
Beliczay Sándor a Törekvés edzőjeként egyaránt 8 évesen adta előbb Dani, majd Flóra kezébe a tőrt. Előbbit több mint egy évtized közös munka után fokozatosan “adta át” másik tanítványának, az azóta válogatott edzővé lett Szirmai Benedeknek. Flórával viszont a mai napig közösen dolgoznak.
“Ilyen izgalmak már nem nekem valóak hetvenkét évesen… Nagyon szorítottam itthonról a gyerekeknek, ha valaki, én aztán tudom, mennyi mindenen mentek keresztül, mire eljutottak idáig. Abban is hiszek, hogy nem ez az utuk vége, mindketten sokra lehetnek még képesek, akár Párizsban… Sőt, a tanítványaim azt mondják, nekem is van még dolgom a pást mellett. Első olimpiám 1984-ben Los Angeles-ben lehetett volna, és a terv most az, hogy 2028-ban valamelyik gyerekem révén eljutok oda.”

