Az eseményre a nagyszerű Németh Árpád által életre hívott Vívómúzeum visszaemlékezése segítségével idézzük fel a történteket. Ám mielőtt a különleges nap, különleges döntőjét felelevenítjük, olvassuk el, miként gondol vissza a történtekre az akkori aranyérmes, Rejtő Ildikó.
“Különleges egy verseny volt, az biztos! Háromszor vívtunk újra az érmes helyezésekért, teljesen elcsigázottak lettünk a nap végére, csapatban nem is sikerült utána megverni a szovjeteket. Talán azért nyertem, mert én voltam legfiatalabbként a legjobb fizikai állapotban. Emlékszem, hogy nagyon szép helyen volt a világbajnokság, és ez volt az első igazán nagy sikerem. Hatalmas lökést adott ez az aranyérem a tokiói olimpia előtt, ahol egyéniben, és társaimmal együtt csapatban is a dobogó legfelső fokára állhattam.” – nyilatkozta honlapunknak a kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok tőröző, aki 86 esztendősen is jól érzi magát, bár elmondása szerint az elmúlt napok kánikuláját már nagyon nem szerette…
60 éve történt: három magyar női tőröző (Sákovicsné Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin) a gdanski világbajnoki dobogón!
Női tőrben ehhez hasonló magyar siker egyébként sem előtte, sem azóta nem fordult elő, az pedig különösen nagy öröm, hogy a három főszereplő, Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Juhász Katalin egyaránt köztünk ünnepelheti az egészen különleges évfordulót.
Ezek után pedig olvassuk a Vívómúzeum hiteles beszámolóját az 1963. július 20-i eseményekről.
„Az 1953. évi gdanski vívó világbajnokság női tőr 8-as döntőjébe 3 magyar vívónő került be: Juhász Katalin, Rejtő Ildikó és Sákovicsné Dömölky Lídia. A döntő első mérkőzésén a román színekben versenyző, előző évi világbajnok Orbán Olga legyőzte az olasz Giovanna Masciottát, majd Rejtő Ildikó a szovjet Alexandra Zabelinát, Juhász a francia Daniella Mousettet, végül Dömölky Lídia a szintén olasz Antonella Ragnót.
Az akkori szabályok szerint a legjobb 4 közé jutottak körmérkőzést vívtak az első helyért. Ebben mindhárom magyar színekben versenyző legyőzte Orbán Olgát, egymás között pedig 1-1 győzelmet szereztek, következett tehát a holtverseny az 1. helyért.
Az újravívás eredménye: Juhász-Rejtő 4:3, Rejtő-Sákovicsné 4:1, Sákovicsné-Juhász 4:2.
A 60 évvel ezelőtti bronzérmes, 90 esztendős születésnapján ünnepelt Juhász Katalin (középen), a kép bal szélén Dömölky Lídia és Rejtő Ildikó.
Az izgalom és a mérkőzések sorozata meglehetősen sokat kivett a vívónőkből, ennek ellenére szünet beiktatása nélkül kezdődött az ismételt újravívás. Ez sem hozott azonban döntést: Juhász-Rejtő 4:1, Rejtő-Sákovicsné 4:1, Sákovicsné-Juhász 4:2.
Az előző napi férfi tőr egyéni döntőben hasonló hármas holtverseny alakult ki a francia Jean Claude Magnan, valamint a lengyel Ryszard Parulski és Egon Franke között, amikor is a második holtverseny után a versenybíróság elnöke úgy döntött, hogy ha a következő körben is körbeverés lesz, 3 világbajnokot hirdetnek (a harmadik holtversenyben Magnan mindkét ellenfelét legyőzte).
A nagy hőségben a végletekig elcsigázott magyar hölgyek várták, hogy a zsűri ezúttal is így dönt, de mivel ez nem történt meg, ismét – immár negyedszer – összecsaptak az első helyért. Ekkor már látszott, hogy Rejtő a legfrissebb, és Juhász Kati a legfáradtabb, így végül az alábbi eredmények születtek: Rejtő-Juhász 4:2, Rejtő-Sákovicsné 4:3, Sákovicsné-Juhász 4:1.
Megszületett tehát a szinte felülmúlhatatlan eredmény, 3 magyar tőrvívónő lett a világ legjobbja, még ha ennek a fáradtságtól már nem is tudtak annyira örülni…”