- Tudtál aludni a verseny után?
- Igen, nekem ezzel nincs gondom. Nem vívok álmomban, és nem is agyalok az éjszaka folyamán. Alszom. Verseny előtt is tudok pihenni, ilyenkor félre tudom tenni a vívást.
- Az egytusos meccseidre sem gondoltál? Budapesten három is akadt belőle, kettőt megnyertél, egyet elvesztettél. Ilyenkor előre eltervezed, mi lesz a mindent eldöntő akció?
- Éjszaka nem ezzel foglalkozom, tényleg. Napközben természetesen igen. Az aranyéremért elvesztett asszóm után például sokáig az járt a fejemben, hogy mit kellett volna másként csinálnom. Egyébként mindhárom egytusos asszóm más és más történet volt. A hongkongi Kong ellen igazi hullámvasút volt a meccsem, az elődöntőben a francia Candassamy ellen viszont 9:14-nél sem gondoltam arra, hogy kikapok. Ugyanazzal az akcióval adtam sorra a tusaimat, gondoltam, ha ő nem vált, én se váltok. A döntőt, azt nagyon sajnálom, közel voltam az aranyhoz, és a lengyel Knapikot egyáltalán nem tartom legyőzhetetlennek. Talán határozottabbnak kellett volna lennem az utolsó akciónál. És, hogy a második kérdésedre is válaszoljak: igen, igyekszem eltervezni előre azt, milyen tust akarok adni a végén. Ugyanakkor néha, ez az adott szituációban ösztönszerűen megváltozhat. De azért hiszem, hogy tudatosan kell felállni a pástra az ilyen pilanatokban.
- Két, egymást követő évben lettél második Budapesten, a Westend GP-n, és ez az eddigi legjobb eredményed. Ennyit számít számodra a hazai pást?
- Általában ki szoktam, és ki tudom zárni a külső körülményeket vívás közben. Szerintem ez nem is baj. Viszont csak számít valamit a hazai pást… A szurkolás nagyon jólesett, ez is biztosan hozzátett az eredményességemhez.
- No meg a szurkolók mellett ott volt melletted, a közeledben, a párod Nagy Dávid is. Otthon is téma a vívás? Segítségnek érzed, ha együtt vagytok a versenyeken?
- Igen, annak érzem. És természetesen sokat beszélgetünk a vívásról, elvégre mindkettőnk életének jelenleg a meghatározó része. Támogatjuk egymást, persze, az én részemről ez inkább érzelmi támogatás, és nem szakmai. Dávid viszont nagyon sokszor mond számomra értékes dolgokat. Azt azért lássuk be, hogy a férfi párbajtőr más kávéház, mint a női, és sokszor gondolom úgy, segít a meglátásaival. Azt pedig kifejezetten szeretem, amikor együtt versenyzünk, igaz, erre csak a GP-ken és világversenyeken van lehetőség.
- Tatán élsz, ott van az egyesületed, a válogatott viszont Pesten dolgozik, és a párod is fővárosi. Mindezeket figyelembe véve, miként telik el egy átlagos heted…?
- Bőröndből élek, és ez nem túl kellemes számomra, ugyanakkor ezzel jár. Általában hetente háromszor edzek Tatán, a többi tréning Pesten van. Úgy egyszer-kétszer alszom Dávidnál, egyébként meg ingázom egyfolytában. Aztán, ha hétvégén verseny van, akkor utazom, ha nincs, akkor vagy Tatán, vagy Pesten vagyunk. Nehéz ezt megszokni, de ez van, a célokért meg kell tenni mindent.
- És mik Kun Anna céljai?
- Erre könnyű válaszolni. A párizsi olimpiai kvalifikáció, egyéniben és csapatban egyaránt.
- Reálisnak érzed erre az esélyt?
- Semmiképpen sem lesz könnyű, de mi más lenne a cél?
- Jogos. Milyen érzés az, hogy rendkívül fiatal csapatotokban te lettél a rangidős?
- Először szokatlannak tűnt, hiszen sokáig én voltam a “Kicsi”. De most már lassan ezt is megszokom. Az feltétlenül előrelépés a csapatnak, hogy háromszor jutottunk egymás után a legjobb nyolc közé. Az is pozitívum számomra, hogy úgy érzem, tartanak tőlünk a riválisok, nem szeretnek velünk vívni. Nagyon kis különbségek döntenek sokszor, és ehhez kell még több rutin. Továbbá azt el kell fogadni, hogy a kudarcok is hozzátartoznak a sporthoz. De őszintén gondolom, hogy ennek a csapatnak lesz esélye az olimpiai kvalifikációra.
- Korábban már említettük Tatát. Gyakorlatilag egyedül maradtál az egyesületben. Miért?
- Én itt kezdtem a vívást, és akkor is segítettek, amikor fiatal voltam, vagy amikor nem volt töretlen az utam. Kicsi korom óta támogatnak, komolyan gondolom, hogy most fordulhat a kocka, én szeretnék sikereket szerezni Tatának. Számomra ez nem anyagi, hanem elvi kérdés.
- Miként az is, hogy a mestered gyerekkorod óta Plásztán Attila?
- Részben igen. De itt messze nem csak erről van szó. Az érzelmeken túl, szakmailag is nagyon jól működik a kapcsolatunk. Egyre jobbak az eredményeink, sokat segít az ugyancsak tatai Partali Csabi is, úgy érzem, remek csapatot alkotunk. Hiszem azt: ami működik, azon nem kell változtatni, ugyanakkor nyilván rendkívül szoros kapocs az is, hogy Attilánál kezdtem vívni, mindent tudunk egymásról.
- A következő versenyed a kínai Világkupa lesz, miközben Dávid Buenos Aires-ben vív majd. Hogy oldjátok meg a tízórás időkülönbséget?
- Mint mondtam korábban, sok mindent meg kell oldanunk a céljaink eléréséért, ezt is meg fogjuk… Ugyanakkor valóban, ilyen messze még nem voltunk egyidőben, úgyhogy majd kitalálunk valamit!
Az egy tusokról, az olimpiáról, Párizsról, Attiláról és Dávidról
Kun Anna másodszor lett pályája során ezüstérmes Grand Prix-, illetve Világkupa-versenyen. Mindkétszer Budapesten. Vasárnap egyetlen tus választotta el az aranytól. Interjú Kun Annával.
