Legjobb férfi tőrvívónkat, az országos egyéni bajnok, a fegyvernemi olimpiai pótkvalifikációs versenyre készülő Dósa Dánielt látogattuk meg.
Dósa Dani, a házigazda: “Mostanság szinte egyáltalán nem fogadunk vendégeket. A karantén előtti időszak utolsó pillanataiban érkeztem haza Anaheimből, ahol végül már nem is tartották meg a Grand Prix-versenyt. Azóta betartom az elnökségi utasítást, itthon vagyok, délelőttönként futni szoktam elmenni, aztán ennyi.”
Dósa Dani, aki nem húzódozik az erősítéstől: “A mai férfi tőrvívásban a jó kondíció alap. Megfordult a világ, ma már hiába van jó technikád, ha egy tizenöt tusos asszó után kipurcansz, akkor nem érhetsz el jó eredményt. Ajkler Zita írja a programomat, illetve magam is kreálok gyakorlatsorokat.”
Dósa Dani, aki elsősorban nem magát nézi: “A videózás manapság ugyancsak alap. Én sokkal többször próbálom meg az ellenfeleimet feltérképezni, mint amennyiszer magamat figyelem. Utóbbit inkább csak az önbizalom erősítése végett, hogy lássam, így is tudok vívni…”
Dósa Dani, akinek nincsenek súlyproblémái: “Nem is baj, hogy minden elhúzódik egy kicsit. Ezt a szezont kicsit túlstresszeltem, nem bánom, hogy valószínűleg őszre tolódnak az igazán nagy feladatok. Két-három kiló izmot szereztem vissza az elmúlt hónapban, egyre jobban érzem magam.”
Dósa Dani, a “nyúlfej”: “A barátnőm nyuszija, pontosabban most már a miénk… A kép nem beállított, sokat kondizom az erkélyünkön a műfüvön, és a nyúl rendszeresen társamul szegül. Rágcsálgat vagy puszilgat, tudom is én, de nagyon megszerettem…”
