A nagyszerűen sikerült versenynap egy ezüst- és egy bronzérmet, valamint egy ötödik és egy hetedik helyezést hozott a tbiliszi Európa-bajnokságon. Szilágyi Áron első Eb-ezüstjét, Szász Emese pedig negyedik Eb-bronzát értékeli, míg a két vezetőedző, Decsi András, illetve Kovács Iván a teljes fegyvernemi csapatról is beszél.
Szilágyi Áron, akinek speciel egyéni Európa-bajnoki ezüstérme eddig még nem volt: “Nem érzek különösebb örömöt vagy bánatot, egyelőre az asszóim foglalkoztatnak, különösen ez az utolsó… Persze, azt leszögezhetjük, hogy az Európa-bajnoki egyéni ezüstérem jó, értékes eredmény. Egész nap azt éreztem, hogy nagyon jól ment a vívás. Meg tudtam csinálni az eltervezett akcióimat, és különösebben szoros asszóm sem volt. Apithyt, Wagnert és Curatolit is úgy győztem le, ahogy elterveztem. Aztán a döntőben, a német Hartung ellen semmi sem jött össze. Olyan érzésem volt, mintha olvasta volna a gondolataimat, rendre keresztülhúzta a számításaimat. Na, azért bosszankodni sem fogok egy Európa-bajnoki ezüst után, már csak azért sem, mert akad itt még dolgunk Tbilisziben. Csapattársaim is nagyon jól szerepeltek egyéniben, gratulálok nekik, és ezek után nagyon bízom abban, hogy még egyszer dobogóra állhatok majd ezen az Európa-bajnokságon.”
Szász-Kovács Emese, aki most már négyszeres egyéni Európa-bajnoki bronzérmesnek mondhatja magát, bár ennek okán nem lejtett örömtáncot: “Annyira fáradt vagyok és fáj a derekam, hogy a cipőfűzés is nehézséget okoz. Tizenhárom éves korom óta néha becsípődik az ideg, de versenyen ez most történt először. Gyuratás, izomlazító, mindent bevetettünk, mindenki próbált segíteni. Ennek tükrében úgy érzem, kihoztam a maximumot ebből a napból. Ráadásul elég sokszor vert helyzetből fordítottam. A nyolcaddöntőben, 5:11-nél úgy éreztem, hogy ez csúnya lesz, így nem szabad kikapnom. Taktikát váltottam, aztán meg ráéreztem a győzelem ízére… Kolobova ellen már nem volt erőm fordítani, úgy látszik az Eb-ket számomra bronzba öntötték… A csapatot mindenképp vállalom, feldobott, hogy Tokióban csapatban is versenyezhetünk, mindent megpróbálunk, hogy kijussunk! Mindent nagyon köszönök Kulcsár Győzőnek is, aki otthonról szurkolt. A családunk mai napját a hármas határozza meg. Én harmadszor lettem egymás után Eb-harmadik, a családunkban pedig három születésnapot ünneplünk: édesanyámét, egyéves unokaöcsémét és az unokahúgomét. Gratulálok nekik, talán ezért lettem én is harmadik.
Decsi András, Áron mestere, és a kardválogatott vezetőedzője: “Természetesen rendkívül elégedett vagyok. Az, hogy három magyar kardozó jutott be a legjobb nyolc közé, önmagáért beszél, nagyon értékes teljesítmény. Jelzi, hogy jó úton haladunk. Áron ismét bizonyította klasszisát, remek tusokat adva nagyon szép győzelmeket aratott. A döntőt majd természetesen kielemezzük, az látszott, hogy Hartung egész nap kirobbanó formában vívott, három magyart is elintézett. De Tomi és Csanád helyezése is sikerként könyvelhető el, nekik szintén gratulálok! Szusszanásnyi pihenő és jöhet a csapatverseny! Nem tagadom, az Európa-, és később a világbajnokságon is az a cél, hogy bejussunk a legjobb négy közé.”
Kovács Iván, a női párbajtőr-válogatott vezetőedzője: “Igazából abszolút elégedett lehetek a női párbajtőrözők szereplésével, most mégis van bennem egy kis hiányérzet. Ugyanis olyan kevés válaszott el bennünket attól, hog ennél is sikeresebbek legyünk… Emese bronzérme szép siker, ha nincs a deréksérülése, lehet, hogy még előrébb végez, de így is látványos, begyakorolt akciókkal fordított két asszóban. Kun Annának nagyon kellett ez a nyolcaddöntős részeredmény, továbbra is nagy ígéretnek tartom, és ez egy fontos lépést jelent előre. Dorina rengeteget fejlődött az elmúlt másfél évben, és majd megfordulnak azok a bizonyos egy tussal elvesztett asszók. Mihály Kata pedig újoncként egyáltalán nem vallott szégyent. Várom a csapatversenyt, Emesével még nem vívtunk együtt ebben a felállásban, minden lehet…”
