“Versenyző koromban a futás számomra a vívás kötelező és utálatos kiegészítő sportágának számított. Azóta orvosként dolgozom, és négy éve rájöttem arra, hogy a láb mindig kéznél van, futni mindig és mindenhol lehet, és belekezdtem az edzésekbe. Mostanra jutottam el odáig, hogy nekivágtam életem első maratoni versenyének, amelynek valóban kalandos, de szerencsés vége lett” – kezdte a visszaemlékezést a történtekre a 41 esztendős Bokor András szülész-nőgyógyász, aki korábban gödöllői színekben remek kardozónak számított. Közvetve egyébként azóta is akad köze a kardozókhoz, ugyanis Európa-, illetve világbajnokunk, Gémesi Csanád és Decsi Tamás gyermekei egyaránt nála születtek…
Bokor Andrásék gyors közbeavatkozása mentette meg futótársuk életét.
Bokor András érdeklődésünkre elmesélte, hogy a verseny tizenegyedik kilométerénél, a pesti rakparton figyelt fel arra, hogy egy fekvő ember körül nagy a csoportosulás. “Ilyenkor az ember ösztönösen cselekszik, nyilvánvaló volt, hogy megnézem, segíthetek-e. Az eset súlyosnak tűnt, és defibrillátorral felszerelt mentőautó nem volt a közelben. Szerencsére két kollégám szintén megállt verseny közben, és hárman próbáltuk újraéleszteni az idősebb férfit. Teljesen leállt a keringése, nem volt életfunkció, így természetes újraélesztéssel próbálkoztunk. Részemről ez annyiból állt, hogy húsz percen keresztül folyamatosan nyomtam a mellkasát, hogy legyen esély az életben maradásra. Hárman egész jó kis alkalmi orvoscsapatot alkottunk, és amikor mintegy húsz perc múlva odaért a jól felszerelt rohammentő, már megmozdította a kezét a beteg.”
Miután a rohammentő megérkezett, és úgy tűnt, megelőzték a még nagyobb problémát, Bokor András futott további 31 kilométert, és végül így is jóval a megadott szintidőn belül ért célba. “A futás részét nehezítette az, ami történt. A mozgást megszakítottam, és húsz percen át térdelve, jelentős fizikai erőkifejtéssel, egészen mást csináltam, az újrakezdés nem volt könnyű. Ám ez természetesen lényegtelen, elvégre sikerült egy embert, egy futótársunkat megmentenünk. Összességében nagyon boldog vagyok, hogy életem első maratoni futóversenyét végül sikerrel teljesítettem. Kettős sikerrel.”
Bokor András a több mint húszperces életmentés után is a szintidőn belül érkezett célba.
A szerencsétlenül járt futót szerdán egészségesen engedték haza a kórházból, Bokor András pedig társaival, Szarvas Gáborral és Papp Letíciával együtt ugyanezen a napon átvehette a Semmelweis Egyetem Pro Universitate díj ezüst fokozatát. A hivatalos orvosi indoklás alapján: “a futó keringése a szívinfarktus legsúlyosabb korai szövődménye, a kamrafibrilláció miatt állt le, az azonnali orvosi beavatkozásnak köszönhetően nem szenvedett maradandó károsodást.” Bokor Andrásnak ez úton, a régi társak, a vívótársadalom nevében is szívből gratulálunk.
