Csak azt az egyetlen asszót tudnánk feledni… A Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású kardcsapat ugyanis egész nap rendkívül magabiztosan, jól és ami a leglényegesebb, eredményesen vívott a győri Zarándi Csaba Világkupán. Kezdődött azzal, hogy a mieink Belgium ellen melegítettek be a nyolcaddöntőben, akik némi meglepetésre legyőzték a fehéroroszokat. Fogalmazhatunk úgy, hogy ezzel el is lőtték a puskaporukat, meg úgy is, hogy kijött a két válogatott közti reális különbség, a mieink 45:19-re nyertek.
Gémesi Csanád (balra) valamennyi csapattal szemben pozitív mérleggel zárt.
A negyeddöntő már jóval nehezebbnek ígékezett az egyre fejlődő irániak ellen. Akikre egyáltalán ne legyintsünk, elvégre a tavalyi világbajnokságon bronzérmesek voltak. Most azonban nem sok esélyük volt. A különbség egyre nőtt a felek között, és a végig remeklő Szilágyi Áron vezérletével 45:34-re nyertek a mieink, és ezzel bejutottak az elődöntőbe.
Itt az egyik ősi rivális, az olasz válogatott várt a mieinkre. A nagyszerűen teljesítő Gémesi Csanád révén vettük át a vezetést a meccs első harmadában, és utána hullámzott ugyan a meccs, de az előny végig nálunk volt. Aztán viszont jött az írás elején említett, feledhető asszó… Áron 40:37-nél kötött be az utolsó asszóra a fiatal, de máris nagyon erős Curatolival szemben, majd amikor beadta az első két tust, akkor fel sem vetődött bennünk, hogy itt gond lehet. Curatoli azonban nem adta fel, és néha úgy érzhettük, hogy társra lelt a zsűriben is, akinek ítéleteit a magyar tábor többször kétkedve fogadta – finoman fogalmazva… A lényegen azonban ez mit sem változtat: az itáliai egyenlített, majd a végén az utolsó két tust is beadta.
Így a bronzmeccs jutott a mieinknek, a másik örök rivális, az orosz csapat ellen. Itt is a harmadik meccsen fordult a kocka, méghozzá az aznap debütáló, kisebb kézsérüléssel bajlódó Decsi Tamás révén. Majd amikor a helyére beálló Gémesi Csanád is nagyszerűen teljesített, már okkal bízhattunk abban, hogy klasszisaink, Andris és Áron befejezik a meccset. Így is történt, méghozzá kétséget kizáróan, a mieink végül 45:40-re győztek, és ezzel bronzérmesként zártak. Ezzel a mieink sorozatban az ötödik versenyükön (Vk-k, Eb, vb) lettek dobogósok, ami akkor is nagy teljesítmény, ha első helyezés egyelőre még nem szerepel a listán…
Az aranyérmet a világbajnok koreaiak szerezték meg, méghozzá edzőjük távollétében. Az ázsiai vezető ugyanis az elődöntő előtt rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Szerrencsére nncs komolyabb baj, és valószínűleg a csapat sikere is jótékony hatással lehetett a koreai trénerre.
A verseny végeztével Decsi András, a kardozók vezetőedzője értékelt, méghozzá így: “Azt hiszem, összességében elégedetten távozhatunk Győrből. Igaz, az egyéni verseny sikerülhetett volna kicsit jobban, és csapatban szintén közel jártunk a döntőhöz, de ez a bronzérem pozitívba billentette át a mérleget… Az első körben bemelegítettünk, majd a csöppet sem lebecsülendő Irán ellen sem volt kétséges a győzelem. Az olaszok elleni meccs érdekes volt. A fiúk nagyon szerettek volna hazai környezetben döntőt vívni, és közel is voltak hozzá. Sajnos, a zsűrik bizonytalanságát az olaszok kihsználták, vérszemet kaptak, és fordítottak. Ezért, persze, nem rájuk neheztelünk, tudtuk, hogy ők ilyenek, de azt sajnálom, hogy a bírók nem voltak a helyzet magaslatán. Annak viszont nagyon örülök, hogy utána összeszedtük magunkat, és legyőztük az oroszokat. Az is lényeges, hogy az egész nap jól vívó Csanád és Tomi is sokat hozzátett ehhez a győzelemhez. Az erős mezőnyben a dobogós helyezés mindenképpen értékesnek számít, még ha most nem is ugrálunk örömünkben.”
Eredmények. Férfi kardcsapat Zarándi Csaba Világupa-verseny. Nyolcaddöntő: Magyarország-Belgium 45:19 (Gémesi +10, Szatmári +9, Szilágyi +7).
Negyeddöntő: Magyarország-Irán 45:34 (Szilágyi +10, Gémesi +1, Szatmári 0).
Elődöntő: Magyarország-Olaszország 43:45 (Gémesi +3, Szatmári 0, Szilágyi -5).
A 3. helyért: Magyarország-Oroszország 45:40 (Gémesi +7, Decsi +5, Szilágyi -3, Szatmári -4).
Végeredmény: 1. Korea, 2. Olaszország, 3. Magyarország (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron, válogatott edző: Decsi András, edzők: Decsi István, Navarrete József, Gárdos Gábor, Decsi András).
