Imre Géza olimpiai ezüstérme, pályafutása vége felé, húsz évvel az atlantai bronza után, regnáló egyéni világbajnokként több mint csodálatos. Az, hogy ő és mestere, Dancsházy-Nagy Tamás ezekben a pillanatokban ezt nem egészen így éli meg – az tökéletesen érthető. Annyit ugyanakkor tegyünk hozzá, hogy küldöttségünk ezzel jelenleg 1 arany- és 1 ezüstéremmel áll!
Imre Géza, aki az eredményhirdetés után közvetlenül azt kérte, hogy adjunk neki egy kis időt, és még szép, hogy mi, sportágon belüliek ezt készséggel elfogadjuk… Úgyhogy az m4-nek adott interjújából idézünk néhány mondatot, aztán majd később beszélgetünk vele vidámabb témákról is: “Az olimpiai ezüstérem természetesen nagyszerű dolog, és a verseny előtt örömmel elfogadtam volna. Most viszont nem tudom megmondani, hogy meddig fog majd kísérteni ez az utolsó asszó. Lehet, hogy életem végéig. Biztos sokszor végignézem majd, bár elképzelhető, hogy egyszer sem. Éreztem, hogy váltott 14:10 után a koreai, próbáltam én is alkalmazkodni, de ekkor megfogott, az utolsó tusnál pedig passzét szúrtam. A csapatversenyen Koreával kezdünk, a társak segítségével visszavágunk, és nehéz águnkon megpróbálunk majd a lehető legjobban szerepelni.”
Egy „félmosolyszerűség” Gézától az olimpiai dobogóra lépéskor.
Dancsházy-Nagy Tamás, nem sokkal az elvesztett aranycsata, és a megnyert ezüstérem után állt a rendelkezésünkre, még az eredményhirdetés előtt – köszönjük neki, le a kalappal előtte…: “Elnézést, de még egy kicsit hatása alatt vagyok a történteknek. Olyan, de olyan közel volt ez az arany. És Géza olyan, de olyan nagyszerű sportember… Szóval, tökéletes nap lett ez majdnem. És hadd kezdjem a kezdetektől! Géza csodálatos alapokat kapott Kopetka Béla nevelőedzőtől, majd mindent megtanult Udvarhelyi Gábortól. Hat éve dolgozunk együtt, a finomhangolások maradtak rám, és csodás éveket töltünk együtt. A londoni kudarc után Géza kis híján abbahagyta, aztán sikerült rábeszélnünk a folytatásra. Azóta nyert egy egyéni és egy csapat világbajnoki aranyérmet… És most egy olimpiai ezüstöt. Úgy, hogy legyőzött három világklasszist, Boczkó Gábort, Novoszjolovot és Grumier-t. Aztán majdnem Parkot is. Hagyjuk most a végét, ennek okán nyilván nem vidámkodunk. Ugyanakkor Géza az egész szezonban ugyanazt a céltudatos munkát végezte el az egész szezonban, amit tavaly, a világbajnoki aranyérme előtt. Nagyszerű ember, sportember, és most megkétszerezett erővel várjuk a csapatversenyt, a Korea elleni negyeddöntőt…”
Háromból két mosolygós érmes: a koreai Park és a francia Grumier. Meg a fantasztikus ezüstérmesünk, Imre Géza.
