Életének 82. évében, rövid, súlyos betegség után elhunyt Szőcs Bertalan. Minden idők talán legnagyobb magyar vívómesterét gyászolja a magyar sport, a magyar vívás. Világversenyeken több mint száz érmet szereztek tanítványai, olimpiai és világbajnokokat nevelt, ugyanakkor a legfiatalabbakkal is folyamatosan foglalkozott. Szőcs Bertalant a Magyar Vívó Szövetség saját halottjának tekinti.
Szörnyű nagy hibánk, hogy nem merünk kijelenteni, leírni dolgokat akkor, amikor kellene. Például azt, hogy Szőcs Bertalan minden idők legnagyobb, legcsodálatosabb magyar vívómestere. Most, hogy Berci bácsi elhunyt, hozzá kell tennünk a “volt” szócskát, és kár érte, mert ha valaki, akkor ő igazán kiérdemelte, megérdemelte ezt a kijelentést.
Az élet ugyankkor, tulajdonképpen megadta neki azt, ami járt. Több mint 50 évig csinálta, csinálhatta a lehető legmagasabb fokon azt, amit tudott és szeretett. Oktatta, tanította a vívást. Beszélhetnénk négy olimpiai és nyolc világbajnok tanítványáról. Schmitt Pálról, Tordasi Ildikóról, Mincza Ildikóról vagy lányáról, Zsuzsáról, aki a világon egyedüliként és szinte bizonyosan utolsóként mondhatja el magáról, hogy két fegyvernemben lett világbajnok! Említhetnénk azt, hogy nyolcvanadik születésnapján 111 világversenyeken megnyert érmet számláltak össze a tanítványok, ami nyilvánvalóan behozhatatlan és ugyancsak egyedülálló teljesítmény.
Mégis, számomra a legfantasztikusabb volt az a szeretet, az a rajongás, ami a vívás iránt áradt Berci bácsiból. Élete utolsó egészséges pillanataiban is iskolákat adott – a legkisebbeknek. És legyünk őszinték, ismertünk, ismerünk néhány mesterlegendát, de melyikük tette meg ugyanezt…? Berci bácsi a szememben ezért is volt a legnagyobb. Ahogy az MTK róla elnevezett vívótermében – és milyen jó, hogy ez még életében megtörtént… -, annak kissé dohos, de oly sok mindent megért, patinás öltözőjében őszinte lelkesedéssel mesélt a gyerekekről, a versenyekről, a parádról és a riposztról. A vívásról.
És mégvalami, ami különlegesebbé teszi őt mindenkinél. Soha, de soha nem vett el senkitől se tanítványt. Csak adott és nevelt. Nem csak vesenyzőket, mestereket is. Négy mesteredzőt, és további remek mestereket képzett maga mellett az MTK-ban, és ha az ő érmeiket is hozzátennénk a dicsőséglistához, akkor jóval 200 fölé emelkedne az érmek száma…
Összeadhatatlan, kiszámolhatatlan. Utolérhetetlen.
Berci bácsi életét teljességgel a vívás vette körül otthon is. Felesége, a “természetesen” világbajnok, majd vívómester, a zseniálisan okos Morvai Zsuzsa néni, lánya, a két fegyvernemben extraklasszis Zsuzsa, és az őt végtelenségig tisztelő utód, a jelenlegi szövetségi kapitány Udvarhelyi Gábor. Így volt, így lehetett számára kerek és teljes az élet.
Kiegészítve természetesen az elmaradhatatlan horgászattal.
Utóbbival nyolcvan esztendősen felhagyott Berci bácsi. A vívást azonban utolsó egészséges pillanatáig tanította. Korántsem középiskolás fokon.
Szetey András
