A magyar sportolók legnagyobb csoportja szombat délben elindult a riói olimpiára! A küldöttséget a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Szabó Bence MOB-főtitkár vezette. Két vívónk is repülőre szállt. A női kardozó Márton Anna, és a férfi kardozó Decsi Tamás egyaránt mesterével vágott neki a nagy kalandnak. Az olimpia hat nap, a vívóverseny pontosan egy hét múlva kezdődik.
Eljött ez a nap is. A magyar sportolók legnagyobb küldöttsége szombat reggel a SYMA csarnokból közösen utazott a Liszt Ferenc repülőtérre, hogy onnan délben, közvetlen charter járattal Rio de Janeiró-ba utazzon. A csapattal tartott két vívónk (Márton Anna és Decsi Tamás), két mesterük (Gárdos Gábor és Decsi István), valamint Szerencsi Zsolt fegyvermester.
Gárdos Gábor, Márton Anna, Decsi Tamás és Decsi István útra készen Rio felé. (Fotók: MOB/Szalmás Péter)
Kardozóinkat és mesterüket már a repülőtér várójában, néhány perccel a felszállás előtt értük utol, ezzel minden valószínűság szerint honlapunknak adták itthonról az utolsó interjút. Komoly beszélgetésre, persze, ilyenkor már senki se számítson, a két versenyzőnek, és a két mesterének ugyanazt a két “bugyuta” kérdést tettük fel. Mely szerint “Mi lenne az, amivel a legszívesebben térnének vissza Rióból?”, illetve “Érzik-e az olimpiai lázt, mennyivel másabb számukra ez a verseny, mint a többi?”
Márton Anna, egyéni világbajnoki bronz-, Európa-bajnoki ezüstérmes női kardozó: “Élményekkel szeretnék hazatérni. Életem első olimpiájának minden percét szeretném kiélvezni a páston, illetve azon kívül egyaránt.”
Panka és a háttérben a Mester a könnyű tehernek nemigen nevezhető vívózsákkal.
“Egyáltalán nem érzek olimpiai lázt, legalábbis egyelőre, mert azért még jó egy hét hátravan a versenyig. Sőt, egyelőre úgy vagyok vele, hogy jobban izgultam egy világbajnokság előtt, mint most. Azt azért hozzáteszem, hogy kicsit meglepett az a felhajtás, ami várt a SYMA csanok előtt, de most azt mondhatom, hogy jóleső érzésekkel várom az elkövetkező napokat.”
Gárdos Gábor, Panka mestere, egyben nevelőedzője: “Márton Anna olimpiai aranyérmével szeretnénk hazatérni. Most mondhatnék mást is, de minek? Igazából elégedett csak akkor lennék, ha nyerne. Azért ez nem baj, ugye?”
“Csak azt erősíthetem meg, amit Panka mondott. Téynleg nem izgulunk, legalábbis egyelőre nem. Az egész felkészülés rendkívül nyugodt körülmények között zajlott. Máskor, egy Világkupa-verseny, vagy pláne egy világbajnokság előtt jóval idegesebb szoktam lenni. Most egyelőre semmi…”
Decsi Tamás, csapatban világbajnok, egyéniben világbajnoki bronzérmes férfi kardozó:
“Mit lehetne erre válaszolni? Természetesen boldog akkor lennék, ha éremmel térhetnék haza, ugyanakkor nyilvánvalóan valamennyi leendő ellenfelemnek ugyanez lesz a célja. “
“A kvalifikációs sorozat során végig nagyon idegesen, izgatottan versenyeztem, és ez rá is nyomta a bélyegét az eredményességemre. Az elmúlt hetek során tudatosan törekedtünk arra, hogy ezen változtassunk, és most úgy érzem, sikerült is. A felkészülésen gyakorlatilag túlvagyunk, és szerintem minden a helyén van. Aztán a többit majd meglátjuk!”
Decsi Istvánt és Tamást, Szilágyi Áron mestere, Decsi András kísérte el a SYMA csarnokhoz.
Decsi István, Tomi mestere, nevelőedzője, egyben édesapja:
“Rio csak akkor marad szép emlék, ha jól sikerülnek a versenyek. Lehet egy helyszínen olimpia, lehet a város csodálatos, ez mind-mind csak ráadás. Persze, ha a verseny jól alakul, akkor egyből élvezetessé válik majd az olimpia, illetve a helyszín is. Reméljük, így lesz. Hosszú pályafutás van a hátam mögött, olimpián is jártam már, mégis először lehetek a magyar küldöttség hivatalos tagja, és ezt szeretném megköszönni a Magyar Vívó Szövetségnek.”
“Még nem izgulunk. Tomi ne izguljon később sem, erre ott vagyok én… De ígérem, rajtam sem látszik majd a feszültség.”
Hajrá, Panka és Tomi! Hajrá, magyarok! Hajrá, magyar vívás!
