Az elkövetkező napokban, a június 20-án rajtoló Európa-bajnokságig múltidézésbe kezdünk, és egy kicsit a jövőbe is tekintünk. A fegyvernemek válogatott edzőivel, illetve a szövetségi kapitánnyal váltunk szót a szezonról, illetve arról, mivel lenne elégedett az évad legfontosabb versenyei előtt. Utolsó előttiként Érsek Zsolttal, a tőrválogatott vezetőedzőjével beszélgettünk.
– Közel két éve kérte fel Udvarhelyi Gábor frissen kinevezett szövetségi kapitány vezetőedzőnek, és az Elnökség ezt megerősítette. Meglepte-e a felkérés, és habozott-e a válasszal?
– Igen és igen… Nem tagadom, váratlanul ért az ajánlat. A korosztályos férfi válogatottal dolgoztam, és tettem a dolgom. Egyébként sem szokásom a kombinálás, találgatás, pletykálkodás, így meglepett, amikor megkeresett a szövetségi kapitány. Nem tűnt könnyűnek a feladat, széttagolt, és nem teljesen egyirányba húzó volt a szakágunk, de éppen azt kérték tőlem, hogy ezen változtassak. Azt, persze, nem az én tisztem megítélni, hogy miként végzem a munkámat, de póbálom jól és becsületesen tenni azt. Úgy érzem, béke van a fegyvernemben, nagyszerű kollégákkal dolgozunk közösen, és ha nem is látványos a javulás, nincsenek világrengető eredményeink, de a korábbiaknál jóval eredményesebb időszakot zárhatunk.
– Kezdjük a nehezével! Ha valaki, akkor Ön hivatott arra a válaszra, hogy mi történt a magyar férfi tőrvívással az elmúlt negyed században? Az Érsek Zsolt vezette csapatunk úgy lett olimpiai bronzérmes, negyedik helyezett, hogy sokan elszalasztott aranyesélyről beszéltek. Most pedig a világranglista huszonegyedik helyén szerénykedünk. Miért?
– Azért ez összetett folyamat volt… Kezdjük azzal, hogy tucatnyi mester ment akkoriban külföldre dolgozni. Csak kapásból: a Szlovenszky fivérek, Hajnal Béla, Gyarmati Béla, Sima István, Németh Árpád és még hosszasan sorolhatnám. Azért ők nagy űrt hagytak maguk mögött. Aztán az a bizonyos baleset is mélyütéssel ért fel, Szekeres Palit ép vívóként elvesztettük, és ez mindannyiunkat sokkolt, de elsősorban mesterünket, Beliczay Sándort. Solti Antal a női szakág felé fordult, egy mesterkorosztály szinte teljesen kimaradt. A másik ok: nem vettük tudomásul, hogy a férfi tőr a legnehezebb szakág. Legkisebb a találati felület, villámgyors a tempó, hatalmas koncentráció, tökéletes fizikum, és hallatlan hegybiztonság szükséges a mai férfi tőrvíváshoz. Ehhez pedig rengeteget kell dolgoznia edzőnek és tanítványnak egyaránt. Mindkettőben jelentős a lemaradásunk… Mára amatőr versenyzőink vannak, amatőr eredményekkel.
Érsek Zsolt, korábbi klasszis tőrvívóból lett vezetőedző.
– Huszonöt év kell a felzárkózáshoz is?
– Most mondjam azt, hogy a magyar futballban három évtizedet kellett várni a méltó visszatéréshez…? A viccet félretéve, vannak tehetségeink, igaz, voltak korábban is. Dósa Dani, Németh Andris, Mátyás Bálint, Mészáros Tomi, és még mondhatnék neveket. Azonban biztosítani kell számukra azokat az anyagi és szakmai feltételeket, hogy profi munkát végezhessenek. Másként lehetetlen tőrben előrébb lépni. Higgye el, ez így működik Angliában, Japánban, Lengyelországban, és szándékosan nem is a fegyvernem nagyhatalmait említettem. Ha a feltételeket megkapjuk, elindulunk felfelé. Persze, nem rohamléptekben, de felfelé.
– Örüljünk annak is, hogy ebben a szezonban három versenyzőnk volt a legjobb 64 között Világkupa-versenyeken?
– Igen, sajnos, már ez is egy apró lépés felfelé, innen kell indulnunk! Elindult egy folyamat, éppen nemzetközi edzőtáborból jöttek haza a fiúk, ahol náluk jobb vívókkal gyakorolhattak. Ilyenekre van szükség, edzőtáborok, versenyek, munka, munka és munka. Azt még hozzátenném, hogy a mestereinknek is haladnia kell a korral, nagy a lemaradásunk ezen a téren is, egészen más a mai férfi tőrvívás, mint a két évtizeddel ezelőtti. De úgy érzem, ezt legbelül mindannyian tudjuk, még ha nem is akarja mindenki hangosan kimondani…
– Hol tarthatunk, mondjuk, négy év múlva?
– Erre kokrétan lehetetlen válaszolni. Most úgy érzem, hogy a sportágunkat nyugodtabb, tisztességesebb és kiszámíthatóbb viszonyok veszik körül, mint régebben. És ez nagyon fontos, ez mindenkinek jó. Mindenki tudja, merre kell haladnunk, és széthúzás helyett összefogás jellemzi a szakágat és a vívást egyaránt. Hiszek abban, hogyha hat tehetséges, fiatal férfi tőrözőnk megkapja a szükséges feltételeket, akkor nagyot léphetünk előre a férfi szakágban. Jó szellemű a csapat, lesz jövőnk!
– És a női szakág?
– Megint csak azt mondhatom, hogy két év alatt nagyot léptünk előre. Talán nem látványosat, de nagyot. Amikor idekerültem, Mohamed Aida második gyermeke szülését követően tért vissza, Knapek Edina sérült volt, Varga Gabi sem volt százszázalékos, Kreiss Fanni külföldön tanult és csak vívogatott, Lupkovics Dóri pedig abba akarta hagyni a versenyzést. A válogatott pedig sem a budapesti, sem a 2014-es kazanyi világbajnokságon nem jutott a legjobb nyolc közé.
Az Európa-bajnokságra készülő női tőrcsapat: Lupkovics Dóra, Knapek Edina, Mohamed Aida, Kreiss Fanni.
– Megkockáztatom, akár azt is kijelenthetjük, ehhez képest látványos a jelenlegi eredménysor…
– Csak röviden. Aida és Edina kijutott az olimpiára. Előbbi Európa-bajnoki érmes lett úgy, hogy minimális különbséggel kapott ki az elődöntőben. Edinát pedig egész egyszerűen kicsalták a világbajnoki negyeddöntőben! A tavalyi vébén egy tussal maradtunk le az éremtől, legutóbb egyébként 1993-ban nyert vb-érmet magyar női tőrválogatott… És nem kell szégyenkeznünk az idei világbajnoki hatodik helyezésünk okán sem. De legalább annyira örülök annak is, Kreiss Fanni és Lupkovics Dóri végre újra százszázalékosan a vívásra koncentrál, hogy visszatért Szalai Szonja, hogy továbbra is versenyez az Aidához és Edinához hasonlóan édesanya Jeszenszky Szilvi és Varga Kati. És akkor még nem beszéltünk a rendkívül tehetséges utánpótlásunkról, élén Pásztor Flórával! Természetesen, mindez nem az én érdemem, a versenyzőké, az edző kollégáké, a sportágunkat jelenleg körbevevő rendszeré. De a közös munkánknak igenis megvan az eredménye, és ennek nagyon örülök.
– Aida és Edina talán megér egy külön misét. Elképesztő, amit nyújtanak…
– Ők olyanok, mintha a testvéreim lennének. Még rengeteget vívtunk közösen, ők voltak a fiatalok, én az öreg, mindig, mindent megbeszélünk. Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, hogy ők olyan profik, mint amilyen én voltam vívó koromban. Mindent alárendelnek a sikerért, követendő példa, amit csinálnak, és ebbe a sorba Varga Gabi is beleértendő. Rendkívül nehéz, és idegőrlő szezon után készülnek a legnagyobb feladatra, és valami azt súgja nekem, hogy az élet megadja nekik Rióban azt, amit megérdemelnek. Tudom, hogy rendkívül nehéz lesz a sorsolásuk, de egy jó felkészülés után mindkettejüket képesnek tartom a kimagasló szereplésre. Nagyon, de nagyon fogok szurkolni nekik.
Érsek Zsolt: Nagyon fogok szurkolni Aidának és Edinának az olimpián!
– Előtte azonban következik az Európa-bajnokság. Milyen eredménnyel lenne elégedett Torunban?
– A fő verseny az olimpia, de csak Aida és Edina számára. A többieknek ez az Európa-bajnokság a szezon legfontosabb állomása, és ennek megfelelően készültünk. Tudom, hogy sablonos leszek a válaszommal, de legfontosabb számomra az, hogy jól vívjunk. Hiszek abban, hogyha ez sikerül, akkor a lányok négybe, a fiúk nyolcba juthatnak, még akkor is, ha papíron esélyesebb ellenfelekkel kerülünk majd szembe. Egyéniben is magasra teszem a mércét, elégedettek csak akkor lehetünk, ha legalább három férfi versenyzőnk 32 közé kerül. A lányoknak természetesen még magasabban a léc, Aida és Edina ráadásul nagyon fontos olimpiai kvalifikációs pontokat is szerezhet. Biztos vagyok abban, hogy lesz magyar a legjobb nyolc között. Lehet, hogy optimistának tűnök, de meg kell próbálni, csak így van értelme pástra lépni!
– Az idő halad, a mostani még be sem fejeződött, de már javában zajlik a készülődés a következő szezonra. Érsek Zsolttal a tőr szakág élén?
– Ez nem az én döntésem. De természetesen szívesen csinálnám tovább a megkezdett munkát. Úgy érzem, hogy a versenyzők, a vezetők, és az edző kollégáim egyaránt elfogadtak, elfogadnak. Meg egyébként is: a vívás az életünk, ezt szeretjük, ezt csináljuk! Persze, hogy örömmel folytatnám tovább!
