Január: éveleji iránymutatás a fiataloktól
Amikor úgy kezdődik az esztendő, mint ahogy kezdődött ez év januárjának első szombatján, akkor már pontosan tudhatjuk, hogy sportágunk utánpótlására 2018-ban is lehet majd számítani… Egy nap alatt, két helyszínen – Budapesten és Udinében – négy egyéni érmet nyertek a mieink a junior Világkupákon, Pusztai Liza – róla még sokszor esik szó e sorozatban… -, Rabb Krisztián, Andrásfi Tibor és Debnár Gergely révén. Lizának köszönhetően az arany sem hiányzott, a dobogókon úgy “lógtak” a magyarok, mint vízkeresztkor a karácsonyfáról már levágyódó díszek… Ekkor, persze, tudni még nem lehetett, hogy az esztendő legjelentősebb utánpótlás sikereit éppen a fent említett két kardozónak, és a junior férfi párbajtőrcsapatnak köszönhetjük majd, de sejteni azért már igen… Apropó, utánpótlás! A kadetok is előrevetítették, mi várható majd nem is olyan sokkal később, a korosztályos Európa-bajnokságon. Női párbajtőrben két aranyéremmel tértek haza a hónap közepén a pozsonyi európai körversenyről. Utólag azt is mondhatnánk: tehetségeink már az év elegelején megüzenték, mi “vár ránk” tőlük a fényes folytatásban.
Pusztai Liza a budapesti női kard junior Vk döntőjében az olasz Lucarinit verte.
A hagyományoknak megfelelően januárban rendezték az Év sportolója választást, és kerekesszékes vívóink taroltak a fogyatékos kategóriákban. A nőknél Krajnyák Zsuzsanna, a férfiaknál Osváth Richárd, csapatban a női válogatott, a mesterek között pedig Beliczay Sándor végzett az első helyen. A 2017-es egyéni világbajnok kardozó, Szatmári András második lett a férfi sportolók kategóriájában.
Taroltak kerekesszékeseink az Év sportolója választás fogyatékos kategóriájában. Képünkön a győztes női válogatott.
A hónap szomorú krónikájához tartozik, hogy eltemették a 2017 legvégén (már e sorozatunk megjelenése után) elhunyt hétszeres világbajnok párbajtőrözőt, Szalay Gyöngyit.
Február: klasszisaink beköszöntek
Az esztendő első férfi kard Világkupa-versenyét az olaszországi Padovában rendezték. A helyszín mit sem változott az évtizedek óta, pontosabban csak látszólag nem változott… Évtizedeken át május elején, a kellemes tavaszi napsugarak kíséretében, a Padovától húsz kilométerre fekvő elegáns fürdővároskában, Abano Termé-ben rendezték az itáliai kardállomást. Mindenki kedvenc helyszíne volt, pláne a csodálatos Gedővári Imréé, aki úgy nyerte a versenyeket évről évre, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A fekete kávé, a finom tészták, vereny után a termálvíz és a prosecco – ugyanúgy hozzátartozott a programhoz, mint a parázs asszók. Mostanában, így idén is, kicserélődött a helyszín és az időpont egyaránt. Esős, észak-olasz február, enyhén szólva ingerszegény környék az autósztráda mellett, egy “nagy hodály” a padovai vásár területén – ez lett a fegyvernem szeretett viadalából, a kor nem mindig hálás fejlődési folyamatának köszönhetően. Egyvalami viszont nem változott: a világ legjobb kardozói továbbra is hiánytalanul tiszteletüket teszik Padovában – és azért ez a legfontosabb. És ha már a nosztalgiával kezdtünk – 2018 elejére ismét eljutottunk odáig, mint évtizedekkel korábban. Magyar egyéni olimpiai és magyar egyéni világbajnok számított a legnagyobb favoritok közé. Természetesen Szilágyi Áron és Szatmári András. Két, koronázott királyunk alaposan le is tette a névjegyét, előbbi ezüst-, utóbbi bronzéremmel kezdte az esztendőt. A kardcsapat pedig Gémesi Csanáddal és Decsi Tamással lett harmadik, és miként fentebb is írtuk, mindez előrevítette, hogy legpatinásabb fegyvernemünk 2018-ban folytatja legújabbkori sikersorozatát.
Szatmári András és Szilágyi Áron bronzzal, illetve ezüsttel kezdte az esztendőt.
Juniorjaink is ugyanezt tették – folytatták jó szériájukat, Újabb Világkupa-aranyérmeket gyűjtöttek a hónpban, így pozitív előjelekkel várhattuk az esztendő első világversenyét, a szocsi kadet és junior Európa-bajnokságot. Nem is kellett csalódnunk…!
Március: 444, magyar “mágia” Szocsiból
111. Így kezdődött, és 444-gyel végződött. Buta, ezzel kapcsolatos találós kérdést nem teszünk fel, gyorsan megmagyarázzuk az egyszerű számmisztikát. A Szocsiban, az előző téli olimpiai egyik, minden igényt kielégítő csarnokában rendezték meg a kadet és junior Európa-bajnokságot a hónap első felében. A nyitónapon valamennyi éremből jutott egy a mieinknek, a versenyt pedig 4 arany-, 4 ezüst- és 4 bronzéremmel, azaz rendkívül sikeresen zárta a magyar küldöttség. Kezdődött azzal, hogy az Európa-bajnokság első döntőjét két magyar kadet női párbajtőröző, Muhari Eszter és Dékány Kinga vívta. Nincs is annál megnnyugtatóbb és örömtelibb dolog, mint amikor a finálé előtt mindenki körbegratulálhatja az illetékes sportolókat és mestereket, aztán a büféből nézheti végig, hogy miként osztják el maguk között az aranyat és az ezüstöt a mieink… Eszti nyert, majd később duplázott is, mivel a csapat sem talált legyőzőre (fentiek mellett Büki Lili és Kolczonay Borbála). A képlet leírva végtelenül egyszerű, ám a feladat adott – ezzel a nagyszerű társasággal, és az ugyancsak tehetséges és eredményes junior gárdával vissza kell szereznünk vezető helyünket a fegyvernemben! Persze, csak idővel, Szocsiban még az ünneplésnek volt a helye a versenyt követően…
Kadet női párbajtőr nyitótánc – aranyérem előtt. Muhari Eszter, Kolczonay Borbála, Dékány Kinga, Büki Lili.
A folytatásban megvédte címét a Baaken Mátyás, Kaiser Balázs, Rabb Krisztián, Urbán Tamás összeállítású kadet férfi kardcsapat, jelezve a nagyoknak, hogy “Áronék, követünk titeket mi is!”. Ugyancsak aranyat nyert a junior férfi párbajtőrcsapat (Andrásfi Tibor, Debnár Gergely, Koch Máté, Nagy Dávid), amelyről még a következő részben bőven esik majd szó… Pusztai Lizi három remek éremmel zárt, két ezüsttel, és egy bronzzal – mondanunk sem kell, hogy nem volt teljes mértékben elégedett…
Megvédte 2017-es aranyérmét a kadet férfi kardcsapat.
Hagyományosan a hónap második felében rendeztük a MOM Sportban párbajtőr szuperversenyünket, a WestEnd Grand Prix-t. Ismét fővárosunk vonzotta a szezon legnagyobb létszámú, “egyhétvégés, egyfegyvernemes” versenyét, minden klappolt, a FIE vezetői már a budapesti világbajnokság kapcsán is kritikus szemmel nézték a történteket, ám nem találtak kivetnivalót a szervezésben. Nekünk mégis hiányérzetünk volt. Miközben sorra, minden évben elnyerjük a GP rendezését, mely szezononként mindössze három európai helyszínnek jut, a hazai sikerek valahogy nem jönnek. Az elmúlt esztendőkben a pozitív oldalon Boczkó Gábor két évvel korábbi bronzérme áll, több medál az évek alatt nem jutott a mieinknek, így most sem. Úgyhogy ott tartunk, hogy akár cserélnénk is: csússzon be nyugodtan valami javítható baki a szervezésbe, ám jöjjenek a magyar sikerek!
(Folyt. köv.)
