Tíz olimpikonunk, öt helyszínen kezdte meg a héten közvetlen felkészülését a riói játékokra. A következő időszakban természetesen igyekszünk nyomon követni legjobbjaink útját, ugyanakkor az is fontos, hogy a hajrá időszakában “felhajtásmentesen”, a médiától valamelyest távolabb húzódva koncentrálhassanak a mieink a feladatukra. A jövőben igyekszünk megtalálni azt a megoldást, hogy a “kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon”. Azaz, sportágunk képviselőit és kedvelőit, szurkolóinkat, és más médiumok érdeklődőit honlapunkon keresztül tájékoztatjuk arról, mi történik legjobbjainkkal.
Boczkó Gábor: futásban is az élen.
A héten már élesben zajlik minden! Az Európa-bajnokság után kapott szusszanásnyi pihenőnek vége, és az elmúlt napokban minden érintett megkezdte a közvetlen felkészülését az olimpiai játékokra. A fegyvernemek közötti jelentős szakmai különbségek, az eltérő kvalifikációs létszámok, illetve a fegyvernemek váltakozó hazai erőssége miatt az elméletileg legjobbnak tartott, közös, központi felkészülés ezúttal szóba sem jöhetett. Minden indulónk megkapta azt a lehetőséget, hogy specifikusan, a számára legideálisabb módon készüljön fel Rióra.
Legkönnyebb és legjobb helyzetben férfi párbajtőrözőink voltak. Elvégre ők csapatban kvalifikálták magukat, tehát négyen “alanyi jogon” kezdték meg a felkészülést. Ráadásul a fegyvernemnek annyira erős a hátországa, hogy házon belül megoldhatóak a megfelelő minőségű edzőpartnerek is. Ennek megfelelően Imre Gézáék úgy döntöttek, hogy idehaza, megszokott környezetben készülnek fel az olimpiára. A nyitó hét Galyatetőn, illetve Mátrházán zajlott, és középpontban a fizikai felkészülés volt. Legalábbis erről számolt be Dancsházy-Nagy Tamás, a fegyvernem vezetőedzője.
Szivárvány Galyatetőn. A reggeli futás előtt minden szépnek tűnt…
“Galyatetőn, a Hunguest szállodájában laktunk, és a felújított mátraházi edzőtábor létesítményeit használtuk, ideális körülmények között telt az első hetünk. Olimpikonjaink részére Zala György erőnléti edző írta elő a napi penzumot. Ebben hosszú távú futások, rövid távú gyorsító intervall futóiskolák, és a vívóizomzat erősítéséhez szükséges speciális foglalkozások egyaránt szerepeltek. A vívás számunkra most még másodlagos volt, ugyanakkor a keret többi része párhuzamosan megkezdte a felkészülést a következő szezonra, ők irányított technikai és taktikai vívógyakorlatokat is végeztek a kondiprogramok mellett. Az olimpiai esküre természetesen leruccantunk Budapestre, ez nagy élményt jelentett mindannyiunknak, de péntek reggel hétkor a fiatalabbak már galyatetői csúcsfutáson vettek részt… A hangulat pedig olyan, mint amilyenek a körülmények voltak: nagyszerű.”
Gyakorlatilag hasonlókról számolt be Szilágyi Áron is, csak néhány száz kilométerrel nyugatabbról, az ausztriai Ramsauból. Itt kezdte ugyanis felkészülését két férfi kardozónk, olimpiai zászlóvivőnk, valamint Decsi Tamás. “A környezet kivételes, az idő kellemes, és Ausztriához képest a kaja is nagyon változatos, jóízű… Mestereink mellett itt van velünk Kiss Áron erőnléti edző, elvégre ezen a héten még a fizikai felkészülés van a középpontban. Sokat dolgozunk, de nincs ezzel semmi gond, hiszen pontosan tudjuk, hogy miért tesszük. Innen haza se jövünk, a németek Köln melletti edzőtáborába megyünk. Csatlakozik hozzánk két társunk, Szatmári András és Gémesi Csanád, a következő héttől a világ- és Európa-bajnok német válogatottal közösen készülünk tovább. Itt már a kard kerül a főszerepbe.” – mesélt olimpiai bajnoki címvédőnk.
A „csúcsfutás” után a hegytetőn. (A fotókat Imre Gézának és Dancsházy-Nagy Tamásnak köszönjük.)
Róma és Nápoly között, az olasz tengerparton tartózkodik stábjával együtt két női tőröző olimpikonunk, Mohamed Aida és Knapek Edina. Mégse irigyeljük őket, a formiai központi táborban ugyanis napi hat órás edzés a penzumuk. Ötödik olimpiájára készülő klasszisunk, Aida ezt mesélte a helyszínről: “Igazából csak egy problémánk van. A hőség hatalmas, a teremben pedig nincs légkondi, így a régi időket idézik az edzéseink, szakad rólunk a víz egyfolytában… De megéri, elvégre a világ legjobbjaival készülhetünk együtt. Érdekes, hogy egészen más errefelé az edzések felépítése, mint nálunk. Egyrészt jóval hosszabbak a foglalkozások, viszont nagyobb a lazaság. Sokkal szabadabban telnek a percek. Viszont amikor meghatározott időszakban, meghatározott ellenféllel szemben, és meghatározott időre vagy tusra pástra lépünk, akkor hihetetlenül koncentrált a munka. Fejben egyetlen másodpercre sem lazítanak a páston, ebben jóval előttünk járnak. Az iskolázások is mások. A miénkhez képest sokkal kevesebb a technikai, viszont jóval több a taktikai elem. Rendkívül érdekes ezt látni és tapasztalni, ráadásul az olaszokkal, csak egy másik táborban folytatjuk majd a felkészülést, hiszek benne, hogy sikeresen.”
A többiekről ezúttal csak címszavakban. Szász Emese mesterével és fizikai edzőjével a Balatonon alapozik, Márton Anna pedig – a változatosság kedvéért… – Budapesten készült ezen a héten. Hogy aztán a következő héten ők is helyszínt változtassanak… De erről majd legközelebb!
Addig is: hajrá, magyarok! Hajrá, magyar vívás!
