A napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját Nedeczky György, a BVSC mesteredzője. A korábbi BEK-győztes párbajtőröző legeredményesebb tanítványa a kétszeres világbajnok Fekete Attila. Nedeczky György jelenleg is versenybíróként dolgozik, több mint hat évtizede kötődik a vasutas klubhoz. A Magyar Vívó Szövetség és a magyar vívótársadalom valamennyi munkatársa nevében kívánunk neki boldog születésnapot, és jó egészséget!
Nyílt levél Nedeczky Györgyhöz!
Tisztelt Gyuri Bátyám,
A napokban tettél egy elhamarkodott, megkockáztatom, felelőtlen kijelentést! Azt mondtad a sportcsarnokban – tudod, az Öregben -, hogy hetven éves lettél, itt az ideje, hogy jöjjenek a fiatalok, Te elköszönsz a vívótermektől.
Erről szeretnék én, néhányat aludva minderre, egy kicsit beszélni Veled!
Először is megnyugtatlak, a fiatalok jönnek – Tőled függetlenül. Ügyesek, tehetségesek a páston, egyre eredményesebbek és sikeresebbek versenyzőként, edzőként, zsűriként egyaránt. De most nem ez a lényeges! Belegondolhatnánk abba is, hogy mit veszítenél a távozásoddal Te magad. Mit szólna ehhez drága és csodálatos édesapád, aki élete végéig szolgálta igaz hűséggel és önzetlenül a magyar vívást. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mit kapnál a nagybátyádtól, a feledhetetlen Laci bácsitól, akihez foghatót nem hordott a hátán a föld. Gondolj csak bele, mi lenne a legenyhébb kifejezése, és azonnal visszafordulsz a vívóterembe…!
De legyünk önzők, hagyjunk most Téged, nézzük meg azt, hogy mit veszítenénk mi! Kezdjük talán a BVSC-vel. Hatvanegy esztendeje, hogy együtt lélegeztek. Sokáig a Tanács körúton, majd a nemrégiben felújított Szőnyi úton. Hatvanegy év után van értelme a válásnak? Különben is, az egyik fél, nevezetesen a BVSC ebbe nem egyezhet bele! Miért mondana végleges búcsút annak a mesternek, aki világbajnokot és Európa-bajnokot nevelt? Hogy az nem tegnap volt? Két esztendeje a kadet Európa-bajnokságról tért haza ezüstéremmel a tanítványod. Hát akkor? Azt Te sem gondolhatod komolyan, hogy a napjaid ezentúl a Szőnyi utat messze elkerülve telnek el. És azok a gyerekek, akik nemrégiben, a “búcsúztatásodon” rajongva énekeltek Neked? Rájuk nem gondolsz? Micsoda dolog ez!
És a versenyek? Versenybíróként ugyancsak évtizedek óta segíted a magyar vívást. Mindig igazságos voltál, valamennyi szabályt pontosan ismertél és ismersz – persze, mindezt volt kitől örökölnöd. Amilyen lelkesedéssel és beleéléssel magyaráztad néha-néha egyik másik ítéletedet, azzal rendre azt is meggyőzted, aki ne adj’isten addig méltatlankodott. (Már ha volt ilyen egyáltalán…) Az Olimpici? Motorja voltál, egyik megalkotója és ötletgazdája az oly sikeres versenysorozatnak, melyből máris klasszisok emelkedtek ki, pedig még félig rajtuk a tojáshéj… Azt mondod, menne Nélküled is? Menne. De nem úgy.
És nem gondolsz az esetleges szobatársaidra, edzőtársaidra sem? Akik késő este hozzád bekopogtatva mindig bízhattak abban, hogy akad a hűtődben/szekrényedben hazai. Te, aki a világ túlsó felén az ehetetlen vacsora után kínáltad a szobában a kolbászt, a szalámit – természetesen a legfinomabb magyar savanyúsággal. És közben mesélted a jobbnál jobb sztorikat a világ legnagyobb vívóiról. Abba egyáltalán belegondoltál, mi lesz az éhes, történetekre vágyó kollégákkal?
Nedeczky nélkül a BVSC? Nedeczky nélkül a magyar vívás? A Fekete Attila mit szólt ehhez? Vagy a Kulcsár Győző, a Kamuti Jenő? Nem, ne is nyissunk vitát, Gyuri bátyám! Tudod, olyan fiatalon mint Te vagy, mond néha az ember butaságokat, elhamarkodott dolgokat. De aztán alszik rá párat, és másként lát mindent. Úgyhogy szépen kérünk arra, hogy hívd fel Fekete Attilát a BVSC-ben, és beszéljétek meg a jövőt. Aztán telefonálj Plásztán Attilának, a bíróbizottság vezetőjének, hogy a következő korosztályos versenyre írjon be a zsűrik közé. És ha azt vidéken rendezik, akkor ne felejtsd el hozni a szalámit és a savanyút – a sztorik úgyis jönnek veled.
A többit meg majd a nyolcvanadik születésnapodon megbeszéljük!
Sz. A.
