Vívóink utolsó csoportja is elindult csütörtök reggel Budapestről Rióba. Mindeközben Szilágyi Áronék (a második csoport) magyar idő szerint hajnaltájban megérkeztek az olimpiai faluba, Szász Emese pedig már hitelesített is szombati versenyére. Hamarosan (magyar idő szerint délután három órakor) sorsolják az egyéni versenyek direkt kieséses tábláját – melyről természetesen beszámolunk.
Kicsit bizarr környezetté vált olimpikonjaink több évtizedes indulási helye, a Syma Csarnok (korábban Olimpiai csarnok…). Miközben ugyanis a második, Rióba tartó charter géphez Ferihegyre menve ülnek buszra olimpikonjaik, a háttérben a Puskás Ferenc Stadion (korábbi Népstadion…) megszokott tribünjei helyett a lebontott romhalmaz szolgáltatja a szokatlan hátteret. Persze, négy év múlva, a tokiói olimpiai induláskor merőben más lesz a helyzet, háttérben majd a vadonatúj arénával. Meg egyébként is, az ácsorgó médiamunkást leszámítva mindez látszólag az égvilágon senkit nem foglalkoztat csütörtök reggel nyolc óra tájban.
Ekkor találkozik az először a Liszt Ferenc repülőtérre, majd Rióba tartó tartó olimpiai csoport, benne a magyar férfi párbajtőrcsapattal, Csampa Zsolt elnökkel, Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitánnyal és Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedzővel. Minden a szokásos “ceremónia” szerint zajlik. Búcsúzkodás a családtól, utolsó nyilatkozatok, fényképek, már-már gyanúsan nyugodt minden és mindenki. Erre rá is erősít Boczkó Gábor, aki harmadik olimpiájára készül. “Miért, izgulni kellene? Hát azt egyáltalán nem. Én inkább kicsit fáradtnak érzem magam. Rengetegeg dolgoztunk, most már a versenyig tényleg csak a finomhangolás van hátra. Kell ez a néhány nap, hogy kilencedikén, az egyéni versenyen ismét harapni tudjunk.”
Útra készen. Somfai Péter, Boczkó Gábor, Dancsházy-Nagy Tamás, Csampa Zsolt, Udvarhelyi Gábor, Imre Géza és Rédli András
Imre Géza sem tűnik feszültnek, igaz, ezt ne is csodáljuk, elvégre nem ma kezdte… “Az utolsó napokban nem voltam éppen kirobbanó formában, de ez semmit sem számít. Majd Rióban. Mindenesetre jó lenne, ha nem kerülnénk Bocekkal össze a nyolcaddöntőben, mire leszállunk, már ezt is tudni fogjuk.” Felvetjük neki, hogy Rióból nem éppen a legszívderítőbb hírek érkeznek az olimpiai falu komfortjáról, de Géza erre is csak legyint, mondván, az 1996-os atlantai olimpiát úgysem lehet ezen a téren alulmúlni. Ja kérem, aki az ötödik olimpiájára készül… Csapattársa, Rédli András – Somfai Péterrel egyetemben – ugyanakkor olimpiai újonc, annak ellenére, hogy világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát. “A legjobb 16 közé jutásért már nagyon nehéz dolgom lesz, de jó formában vagyok, mindenféle téren késznek érzem magam. Valamelyik francia lesz az ellenfelem, inkább Borelt választanám. Egyelőre nem izgulok én sem, de nálam ez úgyis változik a verseny közeledtével.” – meséli Bandi, aztán néhány fotó, ölelés, és buszra száll két évvel ezelőtti Európa-bajnokunk is.
Szokásához híven a háttérbe volnul Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány, aki nem ússza meg az esélylatolgatást. A versenyzőket ilyesmivel nem zaklatjuk, de a kapitány, az mégiscsak kapitány… “Nagyon nehéz tippelni a vívásban, pláne az olimpián. Valóban minden előfordulhat. Rossz esetben az is, hogy érem nélkül térünk haza, de nyerhetünk 3-4 érmet, közte aranyat is. Lehetetlen megjósolni. Maradjunk talán annyiban, hogy egy érem és két helyezés az elvárás, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.” Udvarhelyi még hozzáteszi, hogy az egyik helyezés már össze is jött, elvégre a rendkívül szigorú kvalifikációs rend alapján férfi párbajtőrcsapatunk már nyolc között van. Igaz, senki sem szeretné, ha ez lenne a végállomás… Csampa Zsolt elnök “jó gazdához” méltóan még felügyeli, hogy mindenki járműre szálljon, aztán indulhat a nagy utazás, a nagy kaland…
Riói életkép. Szász Emese, mestere, a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző és a babzsákok. (Fotó: Szalmás Péter)
Mindeközben szinte hajszál pontosan tízezer kilométerre onnan, Rio de Janeiróban már javában zajlik az élet. Fábián László sportigazgató, a magyar olimpiai csapat vezetője arról számolt be honlapunknak, hogy lassan rendeződnek a körülmények a mieink szállása kapcsán, igaz, erre másfél hétre volt szükségük a helyieknek, elvégre ő már akkor érkezett az olimpiai faluba. Magyar idő szerint valamikor csütörtök hajnalban megérkezett vívóink második csoportja is, közte a zászlóvivő Szilágyi Áronnal, Knapek Edinával és Mohamed Aidával.
Túl a hitelesítésen és a gyúráson. Bodnár József masszőr, Emese és Szerencsi Zsolt fegyvermester, valamint a falu legkedveltebb közlekedési eszköze, a kerékpár.
Szász Emese pedig már a versenyre készül. Ő szombaton, magyar idő szerint négy körül kezd majd a 16 közé jutásért. Túl van már a felszerelés hitelesítésén is, minden a legnagyobb rendben. Ugyancsak jó hír, hogy a Rióban önkéntesként segítő junior világbajnoki ezüstérmes Bohus Réka is kapott “training pass”-t, ami ezt jelenti, hogy magyar társsal melegíthet majd be világbajnoki ezüstérmesünk a versenyre.
A csütörtök leginkább várt eseménye pedig az egyéni versenyek sorsolása lesz, mely helyi idő szerint reggel tízkor, magyar idő szerint pedig délután háromkor kezdődik. Azaz: hamarosan újabb anyaggal jelentkezünk.