Röviden már beszámoltunk arról, hogy a jövőben Szekeres Pál szakmai igazgatóként irányítja a kerekesszékes vívóválogatottat. Olimpiai bronzérmesünkkel, paralimpiai bajnokunkkal beszélgettünk új feladatairól.
– Új állás a politikai életben, új feladat a sportban. Hogy érzed magad?
– Nagyon jól, de tényleg! Szeptembertől miniszteri biztosként dolgozom, igaz, ez sem teljesen új feladat a számomra, a Gyurcsány-kormány idején is voltam ebben a munkakörben. Ez egész más munkát igényel, mint a helyettes államtitkári pozíció. Itt jóval nagyobb a szabadságom, viszont nem áll a rendelekezésemre apparátus, tehát a feladatokat egyedül kell megoldanom. A kerekesszékes vívóknál pedig kezdődik a legfontosabb időszak, az olimpiai kvalifikiációs szakasz, tehát a munka kellős közepébe csöppenek bele. Igaz, eddig is mindig segítettem a szakágnak, de nagyon örültem a megkeresésnek és a felkérésnek, köszönöm Gömöri Zsolt és Csampa Zsolt elnök uraknak. Most már hivatalos jogosítványom is van arra, hogy segítsek… Ugyanakkor szakmai igazgatóként nemcsak a feladat vívószakmai részét tartom fontosnak, hanem a minél jobb körülmények megteremtését, már el is kezdtem a tárgyalásokat a lehetséges szponzorokkal.
Szekeres Pál: Csatára föl!
– Lesz elég időd minderre? Miniszteri biztos, szakmai igazgató, és akkor a családodról még nem is beszéltem…
– A családom mindig mindenben segít és támogat. A munkahelyemen pedig a felkérés után azonnal egyeztettem Czibere Károly államtitkárral, aki nemhogy rábólintott a szakmai igazgatói kinevezésemre, hanem örült neki. Azt mondta, ezzel csak tovább nő a minisztérium presztízse, és sok sikert kívánt.
– Miként alakulnak ezek után a napjaid?
– Biztos vagyok abban, hogy a két feladat összeegyeztethető. Szervezni, intézkedni, munkaidő után, otthonról is lehet. A mai világban ez nem okozhat problémát. A külföldi versenyekre pedig a szabadságom terhére utazom majd. Azért azt tegyük hozzá, nem lesz szokatlan a munka, úgy fogalmaznék, hogy ez az én játszóterem. Ismerek mindenkit, és engem szintén ismer mindenki. Eddig is sokat tettem a kerekesszékes vívásért, úgy érzem, nagy a bizalmi tőkém. Ráadásul bármikor beülök a versenyszékbe, és iskolát tudok adni, emellett korábban a páston is bizonyítottam. Úgyhogy nem félek a feladattól, alig várom a versenyidőszakot.
– Milyen válogatottat örököltél, hol tart most a kerekesszékes vívás?
– Hosszú évek óta összekovácsolódott ez a társaság, az alapok természetesen megvannak. Az viszont örömteli, hogy vidéki bázisok is kialakultak, többek között Debrecenben és Nyíregyházán magas színvonalú a kerekesszékes vívás. A konkrétumokról? A férfiaknál sajnos nincs komoly B kategóriás vívónk, így a csapat kvalifikációjára nincs sok esély. Osváth Ricsi viszont külön szintet képvisel, nem túlzás kijelenteni, hogy paralimpiai éremesélyes versenyzőnek számít. A nőknél jobb a helyzet. Idén sajnos nem volt csapatunk, hiányzott itt is a B kategória. Azonban Dani Gyöngyi szülés után visszatér, és Pálfi Judittal is leülök beszélgetni, megpróbálom visszacsalogatni őt a pástok közé. Krajnyák Zsuzsi és Juhász Vera biztos pontnak számít, Veres Amarilla egyre jobb, úgyhogy a hölgyeknél nagy sanszunk van arra, hogy Rióban minél többen ott legyünk. Szakmailag ugyanolyan működési modellt képzelek el, mint az épeknél, természetesen a Magyar Vívó Szövetséggel mident egyeztetve fogunk dolgozni.
– Ha már szóba hoztad az épeket, mi a véleményed a sportági integrációról? Szükségesnek tartod ennek a még szorosabbá tételét?
– Ez az egyedüli út. A mozgássérült emberek a civil életben is az épek között élnek, dolgoznak, mozognak. Nem lehet ez másként a sportban sem. Már integráltak az Európa- és világbajnokságok, és idő kérdése, hogy a Világkupa-versenyek is azok legyenek. Pontosan tudom, hogy ez olykor mindkét félnek okoz rossz élményeket is, ez velejár. De erre halad a világ, és ez így van jól. Az integráció szükséges dolog, sőt, megkockáztatom, a közös edzések sem lennének butaságok. Az épek és a kerekesszékesek is sokat profitálhatnak egy-egy ilyen alkalomból, a sérült sportolóknak pedig határozottan ajánlom, hogy lábadozásuk közben üljenek székbe, és így készüljenek. Nem bánják meg, ígérhetem…
2014. szeptember 08.