Bódy István már húszas évei közepén eldöntötte, hogy nem vívóként, hanem vívóedzőként képzeli el a jövőjét, és Valter Bélával közösen, a legendás Szőcs Bertalan szárnyai alatt megalapították az MTK-ban a kardszakosztályt. Szinte ezzel párhuzamosan bízta meg őt Pézsa Tibor azzal, hogy a fegyvernem utánpótlását vezesse, elvégre a Honvédban, a nagyszerű mestertől tanulta Bódy István az alapokat.
Az ifjú edző megelőzte a korát. Egyrészt azzal, hogy már akkor felmérte, a vívás alapja lesz a komoly fizikai felkészítés. Másrészt azzal, hogy tisztelte és megtanulta – majd később továbbadta, de erről még lesz szó… -, azt a technikai tudást, ami a kardvívás magas színvonalú oktatásához szükséges. És kitalálta azt is, hogy ezt a kettőt ötvözve lehet szintet ugrani a világ fejlődő vívásában. Az ifjú edző mindig jókedélyűen, de precízen és szigorúan végezte már akkor a munkáját. A mosoly mindig ott bújkált az elmaradhatatlan szakáll alatt, de ha edzésről volt szó, akkor sosem tréfált…
Bódy István az elmaradhatatlan mesterplasztronban.
Az 1980-as évek legelején vezette Szabó Andrással közösen azt a junior válogatottat – abban az időkben az első központosított keretedzésekkel -, melyből többek között Szabó Bence és Abay Péter került ki. Összetartó közeget hozott létre, mindeközben saját szakmai munkájában egyre feljebb és feljebb jutott.
Saját nevelésű tanítványai közül Péntek Gábor volt az első “nagy név”, aki junior világbajnoki bronzérmet nyert. Majd következett Boros Görgy, aki junior egyéni világbajnok, felnőtt világbajnok klasszis kardozó volt. Vele dolgozott az a Nagy Orsolya, aki egyéni világbajnoki bronzérmet nyert, és az első magyar női kardozó volt, aki olimpián indulhatott, 2004-ben, Athénban.
A pihenés ma már az unokákkal az igazi.
Ha mindezek után bárki úgy gondolná, hogy a régi idők okán gratulálunk egy neves mesternek, akkor ezt villámgyorsan cáfoljuk. Bódy István mellett lett világklasszis vívóvá Pusztai Liza, a kezdetektől a mai napig együtt dolgozik a kétszeres világbajnok Szűcs Lucával, és még sokan másokkal. Miközben Szentendrén él, továbbra is nap mint nap bejár a BVSC zuglói bázisába, és sorra neveli a tehetségeket – miközben ő már egyre kevésbé vágyik a rivaldafényre, a látványos elismerésekre, tán még az effajta méltatásra sem.
Közel sem mellesleg, mindeközben fiát, Bódy Benjámint és többeket segített és segít abban, hogy a magyar kardvívást oktassák legalább azon a szinten, ahogy ő teszi a mai napig. Nem lesz könnyű dolguk az utódoknak…
Boldog születésnapot, Bódy István!
