Az újságíró a szavak embere. De valóban, képekkel, videókkal talán könnyebb szemléltetni a diákolimpia hangulatát, mint szavakkal, mondatokkal… Persze, próbálkozzunk, mert a BOK Csarnok péntekje is megért egy misét! Ezen a napon az úgynevezett B kategóriások léptek pástra – azaz a kezdők. Egészen precízen: olyan versenyengedéllyel rendelkezők, akik korábban más, hivatalos magyarországi versenyen nem indultak.
Ennek megfelelő volt a hangulat, igazi “örömvívás”, végtelenül lelkes szülők – sokszor lelkesebbek, mint maguk a versenyzők. A legkisebbek pedig – igazi cukiság. Akadtak, akik a ruhát, és a sisakot is alig tudták felvenni, ám az anyukák-apukák lelkesen segítettek. Aztán ugyanezek a fiatalok – életükben először – emelt páston vívtak, komoly és lelkes nézősereg előtt, majd világklasszisoktól vehették át az érmüket. Tényleg sportági örömünnep ez az egész.
Gerevich Edvárd. A dinasztia újabb fejezete.
És, persze, nem hiányozhattak a vívódinasztiák sem, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, nem is megyünk. A sor élére mindenképpen Gerevich Edvárd kívánkozik. Igen, Gerevich! A hétszeres olimpiai bajnok Aladár dédunokája, a legendás edző, György – akinek többek között Szilágyi Áront köszönhetjük – unokája. Edvárd édesapja, Gerevich György sem különbözött a büszke apukáktól. “Ez Edvárd élete első versenye, és örülök, mert nagyon motiváltnak tűnik. Bejutott a legjobb tizenhat közé, valahol el kell kezdeni!”
Kajtár Levente, és édesanyja, Varga Katalin.
Ugyanebben a korosztályban – kard B2 – vívott Kajtár Levente. Az ő édesanyja Varga Katalin, korábbi Európa-bajnok, sokszoros magyar válogatott tőröző, aki a párizsi olimpián versenybíróként dolgozott. Ezúttal, izguló anyukaként örülhetett Levente bronzérmének. Ez a korosztály egyébként egészen kivételes felmenői szempontból. Aki ugyanis Gerevichet és Kajtárt legyőzte, majd a versenyt megnyerte, azt Patócs-Baj Vincének hívják. Aki történetesen a neves párbajtőredző, Patócs Zsolt unokája, és a TFSE nagyszerű mesterének, Patócs Ákosnak a fia… Hát ilyen ez a kardvívás…
Decsi Boróka és Decsi Tamás,
A Decsi-dinasztia, pontosabban a Kertvárosi VSE is megérdemel egy bekezdést. Decsi Tamás gyorsan átállt a ló túlsó oldalára. Elképesztően sikeres pályafutása befejezése után alig egy évvel már klubja egyik vezetőjeként és edzőjeként tarol a korosztályos versenyeken a tanítványokkal. A mostani diákolimpián hat aranyat és további, számos érmet vitt haza, és a családi éremtáblázat is tovább gazdagodott. Elvégre Boróka lánya aranyat, Hunor fia ezüstöt nyert, és az unokahúg, Linda is a dobogó legfelső fokára állhatott. “Nagyszerű rendezvény ez a diákolimpia. A gyerekek itt találkoznak először profi körítéssel, komoly nézősereggel, emelt pásttal. Mi, a Kertvárosban próbálunk a nehéz körülmények ellenére komoly utánpótlást nevelni, hiszek abban, hogy néhány év múlva a tanítványaink ott lesznek majd a korosztályos világversenyeken. Méghozzá az élmezőnyben…”
Balogh Dorina.
De térjünk át a tőrre. Itt indult ugyanis a diákolimpia legfiatalabbja. Éberlein Vince 2018. szeptember tizedikén született, azaz nem egész hétévesen indult élete első versenyén. Gondojunk csak bele, óvodás is lehetne… Elképesztő, mit változott a vívóvilág egy évtized alatt… Családi szálak itt is akadtak. Balogh Dorina nyert bronzérmet ugyancsak a kettes korosztályban. Ő Deli Dóra kislánya, aki gyakorlatilag születése óta a pástok környékén él. Édesanyja ugyanis amellett, hogy edző a Honvédban, a magyar versenyek DT.elnöke, mi több, az Európa- és világbajnokságon is bekerült az idei versenyigazgatóságba. Na, jelen esetben az anyuka nem tudott ott szurkolni a leányának. Deli Dóra ugyanis a diákolimpiáért felelt DT-elnökként.
És a kör itt véget is ért. A diákolimpián mindenki a magyar vívásért dolgozik – beleértve az olimpiai bajnok díszvendégeket és autogramosztókat. Azért, hogy tíz-húsz év múlva is legyenek olimpiai bajnokaink. Hajrá, magyar vívás! Hajrá, diákolimpia!
