Imre Géza – egészen más szerepben. Avagy mit tud/akar/próbál segíteni egy korábbi élsportoló házaspár az ugyancsak az élsport felé törekvő gyermekeinek. Erről a témáról beszélgetett népes közönség előtt Bruckner Gábor, az utanpotlassport.hu főszerkesztője korábbi klasszis párbajtőrözőnkkel és feleségével, Kökény Beával, ugyancsak kiváló egykori kézilabdázóval. A diskurzus egyébként az “Egy nap az utánpótlásért” elnevezésű sportszakmai konferencián zajlott, melynek megnyitó beszédét Schmidt Ádám, sportért felelős államtitkár tartotta.
Két világklasszis, Imre Géza és Kökény Bea mesélt arról, mit tehet hozzá egy szülő gyermeke élsportolóvá válásához. (Fotó: Vasas Attila)
A házaspár két gyermeke, Imre Bence és Szofi korosztályos válogatott kézilabdázó, mi több, Bence már tagja a felnőtt Eb-re készülő válogatott keretnek is. Először megtudtuk a “kulisszatitkokat”, mely szerint házon, pontosabban házaspáron belül Géza izgul, de próbálja nem kimutatni, Bea ugyanakkor nem is leplezi ugyanezt a meccseken… Szóba került az is, hogy Imre Géza ugyanezt érezte a saját versenyein a korábbi évtizedekben, ám ott ugyancsak próbálta leplezni feszültségét. A házaspár mindkét tagja olimpiai ezüstérmes, ráadásul az élet úgy hozta, hogy mindketten igen közel voltak az aranyhoz… Világklasszis párbajtőrözőből lett elnökségi tagunk, a Honvéd sportigazgatója ezzel kapcsolatosan azt is elárulta, hogy a riói elvesztett döntő utáni éjszakán Bence fiával beszélt telefonon, aki már akkor komoly érettségről tett bizonyságot mondataival, és ez akkor sokat segített neki.
Így van ez azóta is, Bence “érti a sportot”, a kézilabdát, ő az, aki otthon néha kritikát is gyakorol az edzők megoldásaira, ugyanakkor Szofi ennek éppen az ellenkezője. A kapussá lett ifjú hölgy rendkívül fegyelmezetten követi az utasításokat. Kökény Bea szerint ebben az édesapjára hasonlít, míg fiuk inkább az ő sporttulajdonságait örökölte…
Abban ugyanakkor mindketten értettek, hogy a “sportszülőknek” sosem lehet feladata az edzők, illetve a gyermekek mérkőzésen nyújtott teljesítménye kapcsán a kritika, és még akkor is vigyázni kell a véleményekkel, ha valaki pontosan látja, mi is történik a pályán, vagy akár a páston. A gyerekeknek ezeket a kérdéseket maguknak kell megoldania, a szülőnek marad a szurkolás és az izgulás – no meg a mindenben történő segítségnyújtás. Ennek megfelelően a meccseket úgy nézik végig a helyszíneken, hogy az esetleges kritikákat magukban tartják, még ha ezt nem is könnyű mindig megállni.
Amit pedig sosem halottak, és nem is hallhatnak Imre Gézától a gyerekek, az a kezdetű mondat: “Majd ha te is eléred a sportban azt, amit én elértem, akkor…”
