Boczkó Gábor szövetségi kapitány beszélget a vb legeredményesebb magyarjával, a két ezüstérmet nyerő Siklósi Gergellyel. Fotó: Bizzi Team
- Nincs aranyérem, de nyertünk hat másik medált. Az éremtáblán előbbi ok miatt csak a kilencedik helyen szerénykedünk, miközben egyetlen nemzet sem szerzett több érmet a vb-n Magyarországnál. Ilyen helyzetben milyen érzései vannak a szövetségi kapitánynak?
- A magyar sport sajátossága, hogy mindent aranyban mérünk, és ezt el kell fogadnom. De számunkra szakmailag ez a teljesítmény sokkal értékesebb, mint, mondjuk három érem egy arannyal. A vívás jellegéből fakadóan, igazából már most a 2028-as olimpiában kell gondolkodnunk. Ebbe az irányba számít nagyon értékes lépésnek a tbiliszi világbajnokság. A sportág erejét a csapatversenyek mutatják meg, mi négy érmet nyertünk, és négy szakágban állunk jelenleg olimpiai kijutó helyen. Úgyhogy röviden válaszolva a kérdésére: jó érzéseim vannak.
- Egy kicsit tovább boncolgatva a vb-n történteket: mi lepte meg kellemesen, illetve mi az, amiben esetleg csalódott?
- Tulajdonképpen mindkettőre könnyű válaszolnom. A férfi tőrözők egyéni és csapatteljesítménye minden elképzelést felülmúlt, most is jár a gratuláció. Nem tetszett, ahogy női párbajtőrcsapatunk kikapott az Egyesült Államoktól, és edzőként nagyon rosszul viseltem Koch Máté egyéniben nyújtott teljesítményét. Egy világ- és olimpiai bajnokkal szemben magasabb az elvárás…
- Kitekintve a “nagyvilágba”, miként látja a vívás alakulását?
- Kifejezetten örülök, hogy Európa abszolút visszavette a vezető szerepét a világban. Természetesen továbbra is fel kell készülnünk a nagyon erős ázsiaiakra, Egyiptomra és az Egyesült Államokra. De ez a világbajnokság elsősorban Európáról szólt. Jó látni, hogy Franciaország és Olaszország mellett mi ugyancsak halmoztuk az érmeket. Továbbá az is, hogy egyetlen riválissal szemben sem éreztem esélytelennek a magyar csapatot.
- Ön két és fél évtizede nem hiányzik világversenyekről, ráadásul a 2019-es, budapesti vb versenyigazgatója volt. Miként vélekedik a tbiliszi vb-ről?
- Tulajdonképpen a helyi szervezéssel, szervezőkkel semmiféle gond nem volt, de a versennyel annál több… Eleve nem tartottam szerencsésnek a menetrend átszervezését, nem versenyzőbarát az a program, amelyben egy vívónak öt egymást követő napból négyen pástra kell lépnie. Ám ennél sokkal nagyobb volt a gond az időrenddel. Egyik nap sorozatos, több mint egy órás csúszások, a másikon a kiírtnál fél órával hamarabbi kezdés. Ma már a vívásban is próbálunk mindent precízen beállítani, percre pontosan végezni a bemelegítéssel, az időrendnek megfelelően étkezni, satöbbi. Így ez teljesen felborult. Arról nem is beszélve, hogy ilyen összevisszaság mellett nem lehet eladni a sportágunkat a televíziós társaságoknak. Sorolhatom még tovább a teljes nonszenszeket. Az hagyján, hogy a csapatversenyek történetében először, az elődöntőket nem egyszerre, hanem elválasztva, a pódiumon vívták. Ám erről senki sem tudott előre, erre sem lehetett felkészülni, ráadásul így a korábban bejutott válogatott jóval többet pihenhetett a másiknál. Aztán olyan is előfordult, hogy a páston tudta meg a férfi párbajtőrcsapat, hogy nem lesz ellenfele a 32 között. Ez is létezhetetlen, a versenyigazgatóságnak ezt tudnia kellett volna korábban. És akkor egész máshogy készülünk, mondjuk, tartunk egy rendes edzést a bemelegítés helyett. Szóval, ilyen téren nagyon rossz volt a szervezés, méltatlan egy világbajnoksághoz.
- Gondolom, most a jól megérdemelt pihenő következik…
- Augusztusban feltétlenül. Szeptemberben viszont kezdődik a következő szezonra a felkészülés. A tatai edzőtábor felújítása miatt viszont ezúttal Mátraháza lesz a bázis. Októberben már hazai válogatók lesznek, novemberben pedig rajtol az új Világkupa-sorozat. Természetesen lesz olyan, aki egyéni menetrend alapján készül 2025/26-ra, de nem tudok arról, hogy bárki hosszabb szünetet tervezne. Ez az olimpia után még belefért, most már nem.
- A szezon során sokszor beszélt a fiatalításról, aztán a válogatottban végül nem sok új arcot láthattunk. Miért?
- Kétségtelen tény, hogy a küldöttség magját a párizsi olimpikonok jelentették. A fiatalítást nem lehet egyik pillanatról a másikra ráerőltetni a rendszerre. A szezon közben bőven akadtak próbálkozások, nem mindegyik volt sikeres. A november-decemberi világkupákon egyértelműen a fiatalok bevetése lesz ismét a cél. Szinte mindegyik fegyvernemünkben látszott, hogy a harmadik-negyedik emberek fontossága felértékelődött, és ezen a téren nekünk is akad fejlődnivalónk.
- A világbajnoksággal a szezon lezárult. Ha két-három mondatban kellene összefoglalnia az ezzel kapcsolatos gondolatait, akkor az miként hangzana?
- A legfontosabb, hogy a magyar vívás évről évre erősödik. A 2019-es vb óta nincs hullámvölgyünk. Egyszer biztos lesz betli, mert ez elkerülhetetlen. De most megint előrébb léptünk. Van egy profi alapcsapatunk, jönnek a fiatalok, ráadásul az edzői gárda is agilis és fiatal. Összetartó és egységes az egész stábunk, tán még soha nem éreztem ennyire, hogy egy irányba tartunk, és ebben még sok lehetőség rejlik!
