A tatai edzőtábor, több mint fél évszázados múltú vívótermébe belépve a tudósítót a következő kép fogadja: a csarnokban közel negyven kardozó és edző dolgozik. A férfiaknál a kadet korosztálytól a felnőttig mindenki megtalálható, aki számít valamit a hazai mezőnyben. A vendég spanyol válogatott is segíti a felkészülést. Az egyik páston Szilágyi Áron iskolázik kőkeményen Sárközi Gergellyel, miközben Kósa Miklós lesi minden mozdulatukat, a központi asztalnál pedig Nemcsik Zsolt szervezi a napi csapatverseny részleteit Somlai Bélával. A csarnok hátsó felében eközben a kétszeres világbajnok női válogatott tartja az edzését Ravasz Etele vezetésével.
Nos, ha a fenti bekezdést egy évvel ezelőtt írja valaki, akkor a honi, vívást ismerő társadalom, súlyos agyamentség okán a szerzőt azonnal háziorvoshoz, vagy inkább elmegyógyászati specialistához irányítja. Ám, hogy egy, sokszor villámgyorsan lepörgő esztendő alatt mennyi minden változhat, arra tökéletes példa az első bekezdés. Pontosan a fentiek történtek ugyanis március 20-án délelőtt, belépve a magyar kardválogatott felkészülésének edzésére, és minden további elemzés helyett rögzítsük a tényt: ez azért így nagyon rendben van…
Szilágyi Áron ismét a páston.
De haladjunk pástról pástra, sorról sorra! Nem lehet, nem is szabad mással kezdeni, mint Szilágyi Áronnal. Még a külső, a kardvíváshoz valamelyest konyító szemlélő sem mondaná meg, hogy komoly műtét után, a visszatérés, mondjuk, középső fázisánál tart háromszoros olimpiai bajnokunk. Áronról folyik a veríték, mozdulatai villámgyorsak, kézzel és műtött lábbal egyaránt. Az egység pedig láthatóan tökéletes az új edzőpárossal, Kósa Miklóssal és Sárközi Gergellyel. A két évtizedes barát ad ugyanis leckéket Áronnak, aki első számú mesterének a közelmúltban, hivatalosan Kósa Miklóst nevezte meg. Aztán, a foglalkozás végén, és némi fújás után így nyilatkozott honlapunknak a kardvívás ikonja.
“Három hete kezdtem az iskolázást, mostanra már eljutottam odáig, hogy tudom élvezni azt, és egyre bátrabban, közel százszázalékos intenzitással hajtom végre az akciókat. Fájdalmat azért néha érzek, de mindig azon küszöb alatt, ami szerintem hozzátartozik az élsporthoz. A következő lépés lesz, hogy az iskolázás mellett elkezdem az asszózásokat, és továbbra is a májusi, szöuli Grand Prix-n szeretnék ismét versenyezni. Jó újra együtt lenni a párizsi csapattársakkal, erőt ad nekem is a motiváltságuk, és jó látni, hogy ennyi fiatal igyekszik a helyünkre törni. Ott leszek egyébként a budapesti Vk-n, ki nem hagynám a kedvenc versenyemet, de egyelőre csak civilben” – mondta a bajnok, aki ezt követően az említett csapatverseny bírójaként segítette az edzést…
Nemcsik Zsolt és Rabb Krisztián.
Nemcsik Zsolttól, a férfiak januárban kinevezett vezetőedzőjétől ez úton is elnézést kérünk, hogy Áron került riportunkban először reflektorfénybe, de a tatai edzőtáborba visszatérő háromszoros, azért nem akármi, na… Nemcsik egyébként kétszeres, 2000-ben és 2008-ban is megnyerte a budapesti Gerevich-Kovács-Kárpáti férfi kard Világkupát, a köztes négy évben, 2004-ben pedig, ugye, az athéni olimpián lett ezüstérmes. Most azonban egészen más feladat vár rá a jövő hétvégi, budapesti Vk-versenyen, elvégre válogatott edzőként kell helyt állnia.
“Régen volt, amikor én vívtam Budapesten, és most abszolút nincs itt az ideje részemről a múltidézésnek, nagyon fontos feladatok várnak ránk. Úgy érzem, mindenki pozitívan áll hozzá ahhoz a közös munkához, amelyet januárban elkezdtünk, és egyre jobban haladunk. A legutóbbi, padovai Világkupán már közel jártunk csapatban az éremhez, és nem lehet más a célunk, mint hogy hazai környezetben megszerezzük azt. Persze, ez egyáltalán nem lesz könnyű, sokat segíthet benne a közönség is a BOK Csarnokban. Természetesen Áron esetleges visszatérése jelentős változásokat hozhat a jövőben, de nekünk most egyelőre a következő hétvégére kell koncentrálnunk. Az egyéniben szeretném, ha valaki a nyolc közé kerülne, a csapatot pedig csak az egyéni után fogom majd kijelölni.”
Gémesi Csanád és Szatmári András.
Eközben a csapatverseny egyre izgalmasabban alakul, az egyik magyar egység befejező embere, Szatmári András 33:40-ről dolgozza le a hátrányát a spanyolokkal szemben, miközben a másik hazai csapatból Gémesi Csanád bíztatja őt. A végére félig tréfásan, félig komolyan az indulatok is felszínre törnek, a bíró is kap hideget-meleget jobbról-balról – ekkor már nem Áron zsűriskedett… -, 44:44 után végül egyetlen tus dönt, mindegy is, kinek a javára. Jövő vasárnap, a csapat Világkupán, ott majd nem lesz mindegy…
Mindeközben a terem hátsó felében jóval csöndesebben zajlanak az események a női válogatott háza táján. Nem azért, mert kevesebb a munka, csak a létszám a kisebb, és az edzés is más típusú, mint a férfiaké. A közelgő feladat viszont hasonló lesz, mivel kétszeres világbajnoki címvédő csapatunkra ugyancsak egyéni és csapat Világkupa vár, ám nem Budapesten, hanem Kairóban. Ravasz Etele egyébként másodedzőként ott volt az egyiptomi fővárosban, amikor megnyerte első aranyát a válogatott, és készül a külső körülményekre is…
Szűcs Luca egyeztet rövid pihenőjén Ravasz Etelével.
“Emlékszem, akkor jó néhányan lebetegedtek, többeket elért az ‘egyiptomi átok’, most igyekszünk erre is felkészülni, amennyire lehet. A szezon nagyszerűen kezdődött egy Vk-arany-, majd egy ezüstéremmel, és egyéniben is voltak értékes sikereink. Igaz, a legutóbbi, görögországi csapatverseny nem jól alakult, de ezen túl kell lépnünk. Egyébként valamiért rendre ott szereplünk gyengébben, majd ezen is dolgozni fogunk… Mivel nekünk nincs több európai eseményünk a világversenyekig, női kardban lezárult a hazai ranglista. Most a Battai Sugár, Katona Renáta, Pusztai Liza, Szűcs Luca négyes vív majd a kairói csapaton. Ez még nem a végleges kvartett, de legalábbis esélyes arra, hogy a világversenyeken szerepeljen.” – nyilatkozta honlapunknak Ravasz Etele.
Nem mellesleg: három éve, Kairóban éppen ebben az összeállításban nyerte első, sportágtörténeti vb-aranyát a női kardcsapat, nyilván lesz mire visszaemlékeznie jövő hétvégén a hölgyeknek…
Tatai kardedzőtábor – olimpiai bajnokkal, világbajnokokkal – és reméljük, leendő bajnokokkal.
Az edzés végén még elkészül az ilyenkor megszokott csoportkép. A több tucatnyi érintett “összeterelése” általában nem egyszerű feladat. Sokan nem túl lelkesek ez ügyben, és az igazság az, hogy ezt egy kemény, végigdolgozott tréning után meg is lehet érteni. Most azonban ezzel sincs gond. Majdhogynem pillanatok alatt állnak össze kardozóink, a kadet válogatott tagjai érthetően és helyesen, kicsit visszafogottabban, a többiek már-már örömmel, de legalábbis maguktól. A mindig problémás első sor kialakításával sincs különösebb gond, sőt, a mosolyok sem tűnnek erőltetettnek.
Tudjuk, a sportot, a vívást, a kardvívást eredményekben mérik. Mégis kijelenthető: valami megváltozott…
